Ha az ember fia vagy lánya, annyira kis butuska, hogy hétvégén úgy dönt, elindul a Balaton felé, semmiképp se induljon el hajnal 6-nál később, mert biztos, hogy nem sikerül lejutni a tervezett időben.
A fél 10-es indulás már későnek számított. Érd után olyan szintű álló kocsisorba ütköztünk, amely arra késztetett bennünket, hogy letérjünk a 7-es útra és ott próbálkozzunk tovább. Hamar világossá vált, hogy az sem járható út, így visszafordultunk. Az autópályainformáció alapján két baleset is történt, az egyik egy 15 km-es a másik egy 8 km-es kocsisort okozott.
Elég bosszantó, hogy minden hétvégén ez van. Nem lehet normálisan közlekedve a szabályokat betartva lejutni a Balatonig. 100 km-t nem tudsz úgy megtenni, más országokban (olasz vagy horvát) az emberek tudnak közlekedni. Olaszországban ugyan sokszor van dugó az autópályán, de az is halad, és az oka általában az, hogy mindenki megy a tengerre.
Miután mérgesen visszafordultunk, lehűtöttük magunkat a Sportmax usziba, ahol szerencsére nagyon kevesen voltak és délután indultunk neki az M7-esen. Akkorra már nem volt dugó, így idegeskedés nélkül simán leértünk.
Igazi budapesti strandon már jó rég nem voltam. Még gyerekkoromban jártunk a Paskálra és a Palatinusra a szüleimmel. A Palára mivel messze volt és abban az időben ez volt a legdrágább, csak ritkán jutottunk el. A Paskálon viszont minden hétvégén strandoltam. Legalábbis én így emlékszem. :-)
Nektek melyik volt a kedvenc strandotok? Mára ez a szokás megváltozott? Miket szerettek?
