Biotúra Makromódra

A blog az endometriózisról szól, saját tapasztalatok alapján íródik, érzésekről, kihívásokról, kudarcokról és győzelmekről! Hogy együtt, könnyebb legyen!

Friss topikok

  • bioCsili: Szia, bocsi már régen nem voltam fent. :-( 6 hónapot voltam kint, tanultam és dolgoztam is. A holl... (2013.09.09. 18:18) Mozgalmas péntek - az élet nem áll meg..sőt
  • szél-víz: Michio egyébként 1926-ban született, azaz jelenleg 86 éves. Köszönet az előadásért, jó látni, hall... (2013.01.07. 03:57) Michio Kushi 2012-es előadása
  • bioCsili: Ő is ember, mi sem bizonyítja jobban, minthogy saját maga is keresztül ment komoly megpróbáltatáso... (2012.12.17. 19:59) Már számolom a napokat..
  • bioCsili: Köszönöm! Remélem egyre szélesebb körben ismertté válik a makrobiotika és egyre nő majd azok száma... (2012.12.17. 19:57) Változások - 2009-2012
  • scrts: Az endometriosis pszichoszomatikus hátterének jelentős szakirodalma van, ennek elég jó összefoglal... (2012.10.15. 14:49) Az endo lelki okai

Linkblog

Istenke akkor is szeret...

2011.03.10. 22:54 bioCsili

..amikor úgy gondolod, hogy minden összeesküdött ellened, vagy nem minden, de egy olyan dolog, amire nem számítottál...beüt. Na olyankor nagyon nehéz kilátni a gödör mélyéről és észrevenni a jót a történtekben. Hogy mit tanulhatunk belőle, mire figyelmeztet, mit kell átvizsgálni magunkban, a hozzáállásunkban. Hiszen minden csak nézőpont kérdése. Bármi megtörténhet. Egyik percben még minden rendben lévőnek tűnik, egy másikban már csak az okokat keresed, a miértekre a választ és sajnálod magad. Legalábbis rám, ezek jellemzőek, ha valami rossz dolog történik. 

Relatív az is, hogy rossz. De akkor abban a percben annak láttam. Azóta, már másként vagyok vele, pedig alig telt el két hét...ebben a nehéz időszakban bevallom ráfanyalodtam a "normál" étkezésre. Vagyis nekem már nem ez a normál, de sokaknak igen, úgyhogy hívjuk így. Asszem pár nap alatt paradicsommérgezést kaptam, de nem ez volt a fő.. :-) inkább az érdekes az volt, hogy étel és étel között mekkora különbségek vannak. Nem hiszem, hogy túl sokan olvasnák a blogomat, de inkább nem neveznék meg két éttermet, amit most összehasonlítok. A termék ugyanaz, pizza zöldségekkel, sajttal, a desszert pedig sajttorta eperszósszal. Na így elsőre ínycsiklandozóan hangzik, ugye? De nem mindegy, hogy hol eszi ezeket az ember. Az első helyen mennyei ízek, bár nem is az íz a fontos, hisz íz és színfokozókkal bármi lehet finom.. inkább az összetétel. Amikor érzed rajta, hogy van benne anyag. Az van benne, aminek hívják és nem valami porkeverék. Na a második étteremben porból volt a sajttorta, az eperszósz meg egyenesen émelyítő volt. A pizza nem volt vészes, de ott is érezni lehetett a különbséget. Persze nem feltétlenül kell ehhez szakértőnek lenni, hogy két étel között megérezzük a különbséget, de számomra érdekes felfedezés volt, hogy mennyi mindent lehet érezni és milyen intenzíven. Azóta nem vágyom ezekre az ételekre, bár a visszatalálás nem volt túl könnyű, hisz ha valaki csokifagyit majszol mellettem itthon készített tejszínhabbal, annak nehéz ellenállni. (megjegyzem sikerült.) csak nehéz. :-)

Ami viszont a csokifagyi éhségemet illeti kakaópor, rizsszirup, be a jégszekrénybe és kész a fagyigombóc. Még nem próbáltam, de előbb-utóbb kifogom.  Mindenre van alternatíva, csak kérdezni kell. 

Az elkanászodásra visszatérve, ez arra is jó volt, hogy megérezzem mire van szükségem. Azalatt a pár nap alatt azt éreztem, hogy az ég világon semmi táplálót nem eszem. (A paradicsom levest kivéve) eltelített és persze elvette az éhség érzetemet, de nem adott úgy energiát. Ahogy visszatértem, jöttek is a tisztulási tünetek. Kellemetlen testszag és széklet, fejfájás, émelygés. Hihetetlen, hogy a szervezetünk milyen gyorsan reagál, próbál alkalmaszkodni... persze egy idő után nem lennének ilyen tünetek, ha visszatérték a "normál" étkezésre, addig csak az nem veszi ezt észre, aki nem akarja. 

A legkedvesebb gondolatok a páromtól jöttek a naookban. Ő szkeptikus valamennyire, bár elismeri, hogy hat a makró. Azt mondta, hogy változtatnia kell az étkezésén, mert érzi, hogy így nincs rendben. Hiányzik neki a miso levesem reggelente és beismerte, hogy ebben a "cukor dologban" van valami. :-) Ez már haladás...és nem erőltettem semmit, nem magyaráztam, nem okoskodtam. Egyszerűen csak érzi a különbséget, mikor mit eszik és a teste jelez, ha hiányzik....

A bejegyzés trackback címe:

https://makrobio.blog.hu/api/trackback/id/tr782729551

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

keriann 2011.04.06. 07:47:30

en igenis olvasom/olvastam a blogodat es nagyon hianyoltam, hogy nem irtal! Sajnos keves "gyakorlott" makrost ismerek, sot szinte senkit, pedig annyira erdekelne, hogy milyenek egy "makros" mindennapjai. Jo lenne, ha en is atterhetnek, de egyelore emiatt elkepzelni sem tudom, hogy hogy kene kezdeni...