Az egyik kedvenc filmem, pedig már évek óta nem láttam. Egyik este amikor a párom kérdezte, hogy mit nézzünk meg, azonnal beugrott Tim Burton filmje.
Ehhez, hangulat kell. Nem egy délutáni matiné, elgondolkodtató...szeretem az ilyen filmeket. Hugit még nem tudtam rávenni, hogy nézze meg, pedig biztos, hogy számára is lenne mondandója. Mindenkinek mást mond.
Nekem azt, hogy amit szeretnénk, azt tüzön-vizen keresztül végigvigyem és ne hagyjam magam eltántorítani. Mert lesznek akik szeretnének eltéríteni az utunkról és amilyen furfangos ez az élet, biztosan szebbnél szebb köntösbe bújtatja ezeket a dolgokat, hogy nehezebb legyen ellenállni a csábításnak.
Azt vettem észre az utóbbi időben, hogy ha tudom mit szeretnék, de olykor-olykor hagyom is magam ezeknek az álruhába bújt eltántorítóknak, később újra felvillan az, amit valójában szeretnék, és nem hagyja magát. Kérdés az, hogy mikor leszek elég erős ahhoz, hogy véghezvigyem.
Tegnap a rokonaimnál volt egy kisebb összetűzésem, miszerint lehányingerezték a kajámat, amit vittem. Vagyis lehányásozták. Hát erre is fel kell készülni annak, aki életmódot vált. Így ha fasírtnak kinéző dolgot is viszek kóstolónak, akkor is hányinger egyesek szerint. A lényeg, hogy azonnal szóltam, hogy ne beszéljenek így róla és hogy nekem ez mennyire rosszul esik és hogy én sem mondom, az asztalnál, hogy elhányom magam a büdös húsos kaja szagától, mert vagyok annyira tisztelettel a másik iránt. Erre megkaptam, hogy az én otthonomba azt csinálok ami nekem jó, illetve, hogy ne erőltessek rá másokra semmit. Ez ugyan hirtelen szíven ütött, hisz csak jót akarok, de a másik pillanatban rájöttem, hogy igaza van. Rendben, ezentúl nem viszek semmit, de ha hozzám jönnek akkor azt kell enniük amit én főzök? Vagy majd ők nem jönnek ide és én nem megyek oda?! Nem könnyű, pedig nagyon szeretem őket és biztosan ők is engem, mégis az, hogy másként élek mintha már nem ahhoz a családhoz tartoznék...A családi fészek, a tűz melege, ahol mások a szokások, ott már nem fogadják úgy az embert. Talán teher, talán csak rávilágít arra amit a másik épp hogy nem akar látni és jól elnyomja, lesöpri.
Biztosan más is van így, aki változtat bármiben, vagy aki kilóg a sorból. A legfontosabb, hogy rendbe legyen a szűk család, én úgy gondolom, az akivel, vagy akikkel él az ember. A tágabb családon pedig ráérünk még dolgozni. Először ezt erősítsük meg.