Biotúra Makromódra

A blog az endometriózisról szól, saját tapasztalatok alapján íródik, érzésekről, kihívásokról, kudarcokról és győzelmekről! Hogy együtt, könnyebb legyen!

Friss topikok

  • bioCsili: Szia, bocsi már régen nem voltam fent. :-( 6 hónapot voltam kint, tanultam és dolgoztam is. A holl... (2013.09.09. 18:18) Mozgalmas péntek - az élet nem áll meg..sőt
  • szél-víz: Michio egyébként 1926-ban született, azaz jelenleg 86 éves. Köszönet az előadásért, jó látni, hall... (2013.01.07. 03:57) Michio Kushi 2012-es előadása
  • bioCsili: Ő is ember, mi sem bizonyítja jobban, minthogy saját maga is keresztül ment komoly megpróbáltatáso... (2012.12.17. 19:59) Már számolom a napokat..
  • bioCsili: Köszönöm! Remélem egyre szélesebb körben ismertté válik a makrobiotika és egyre nő majd azok száma... (2012.12.17. 19:57) Változások - 2009-2012
  • scrts: Az endometriosis pszichoszomatikus hátterének jelentős szakirodalma van, ennek elég jó összefoglal... (2012.10.15. 14:49) Az endo lelki okai

Linkblog

Női tábor beszámoló - negyedik nap

2011.07.12. 10:15 bioCsili

A reggeli immáron megszokott 5:30-as kelés és a 2-3 tisztító gyakorlat után 7-8 között megint kundalíni jógáztunk.

Reggelire barnarizsleves volt sóval, wakaméval, sárgarépával, majd rizskása brokkolival, karfiollal és koviubival, szezámsóval.

Délelőtt elsétáltunk az arborétumba, ott pihentünk, napoztunk kicsit, majd feltérképeztük a Mária szobor körüli részeket. Az a mondás, hogy a szobor vonalában fut egy energiavonal a földben, ami a nőket segíti, tölti elsősorban. Úgy képzeljétek, minthogy Dobogókőn fut keresztül a szívcsakra. Na ez is valami hasonló. Ott a szobor körül eltöltöttünk egy kis időd, ücsörögve, álldogálva. Én sajnos nem éreztem semmit, vagy nem tudom hogy mit kellett volna érezni. Ez is egy olyan dolog szerintem, amibe nem kell hinni és azt sem kell várni, hogy megrezeg a talaj a lábunk alatt, vagy bizsergést stb érzünk. Nem mindenki érzi effektíve ezeket az energiákat, a lényeg, hogy vannak és hatnak ránk! Pozitívan, segítően!

Még délelőtt került sor rám a nyirokmasszázson, amit mindenk résztvevő megkapott egyszer ebben az 5 napban. 1,5 óra pihenés, maszír, relaxáció. Én nem vagyok oda a nyirokmasszázsért egyáltalán, így mikor félidőben kiderült, hogy a masszőz tanult kínai masszázst is, azonnal átváltottunk.

Ebédre hagymakrémleves volt, rizs-édesrizs kása préselt salátával norival, szezámsóval.

Délután a pihenő után gyömbérpakolásoztunk, majd készülődtünk, pakolásztunk az esti hegyen alváshoz.

Szerencsére kaptam egy túrahátizsákot, abba mindent jól bele tudtam pakolni. Pulcsi, mégegy nadrág, pokróc, vizes flakon, teásflakon tele meleg teával, (hogy reggel jól essen majd), zsepi, illetve az esti lepényke sütéshez a hozzávalók. Mindenki hozott valamit ami a közös dolgokhoz kellett.

Vacsira a lepénykét ettük, de indulás előtt az ebédről maradt maradékokat még megettük, hogy legyen erőnk felbaktatni a cuccokkal.

8-an mentünk fel a hegyre, voltak, akik inkább ott maradtak a szálláson. Én viszont életem első szabadba alvásához készültem és izgultam, hogy de jóóó, ez is egy próba, amit most meg fogok csinálni, többed magammal. Imádtam az érzést! Előre büszke voltam magamra, hogy fölmegyek.

Mindenkinek vannak nehézségei, félelmei, amit nem szívesen küzd le, mert "sokkal jobb" vele élni és azt mondani, hogy áá én nem megyek ide vagy oda, mert félek ettől vagy attól, vagy ki sem mondjuk hogy félünk, csak azt, hogy az nem nekem való stb... ezen a héten ilyen félelmekkel is szembetaláltuk magunkat és vagy leküzdöttük, vagy csak jól szembenéztünk vele és rájöttünk, hogy na ezen még kell dolgozni mert ez egy probléma, ami miatt akadályokba ütközünk és nem lépünk tovább.

A hegyre jó kaptatón mentünk föl, csurgott rólunk a víz mire felértünk. Egy másfél óra volt kb, nyugodt tempóban. A hegytetőn lecuccoltunk és máris kezdtük gyűjteni a tüzifának valót. Egyikünk máris keverte a lepénytésztát, takarítottuk a kis házikót, aminek csak teteje volt eleje nem, és egy emeleti részen aludtunk fa padlón, melyre egy fa ágain kellett felmászni. Most eszembe jutott a Nagy Hal c fiom, hogy ott a történeteket egy kicsit színesebben mesélte el a nagyapa, mint ahogy valójában történtek, hiszen mennyivel jobb úgy hallani, hogy "egy vastag törzsű göcsörtös fán, amely az egekbe nyúlt másztunk fel, egyikünk a másik után vissza-vissza csúszva amíg egy vastagabb ághoz értünk ahol megpihenhettünk éjszakára" ehhez képest a valóság - bár vadregényes volt - ennyire azért nem. :-)

A tűzgyújtás előtt énekeltünk meg egy ódát/mondókát mondtunk el, majd meggyújtottuk a tüzet és körbeültük. Ahogy sötétedett egyre hűvösebb lett, majd a parázson el tudtuk kezdeni a lepénykék sütését. Vicces volt, ragadt össze vissza, tiszta hamu lett, meg parázs, úgy kapargattuk le róla miután megsült. Jajj de nagyon finom volt!!! Igazi hamuba sült pogácsa! Még sosem ettem, mindig csak a mesékben hallottam róla, de azt hittem csak mese, kitaláció és ilyen nincs. Egyikünk leleményes volt és hozott pár gerezd fokhagymát. Na azzal bedörzsölve meg aztán mennyei lett. kb éjfélig sütögettünk, beszélgettünk a tűz körül, sokat nevettünk és hallgattuk az erdőből érkező neszeket, a tűz pattogását, éreztük a melegét.

Szépen lassan elkezdtünk lefekvéshez csordogálni mert el is fáradtunk és másnap 4-kor már ébresztő volt hogy a 4:45-ös napfelkeltét megnézzük. Szép nap és este volt!

A bejegyzés trackback címe:

https://makrobio.blog.hu/api/trackback/id/tr953059860

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.