Nem szeretem, ha nem vagyok jól, pedig ez is ugyanúgy csak egy állapot, ami változik. Ebből tanulhatunk és reflektálhatunk, hogy mit csináljunk másképp, hogy újra önmagunk legyünk.
Ilyenkor türelmetlenebb vagyok és arra gondolok amilyen egy héttel ezelőtt voltam. Energikus, lendületes, aktív. Reggel korán felkeltem, nem voltam fáradt, este későn feküdtem 10-11 között, egész nap dolgoztam a konyhán és ugyan lehet néha kimerült voltam, de semmiképp sem fáradt, passzív, csendes, magábaforduló és édességért kiáltó.
Valami nincs jól az étkezésben, valami nincs jól az életformámban. Nézzük csak... Ma 7. napja, hogy tart a tanfolyam. Ez azt jelenti, hogy az ételeket más főzi ránk, olyan, aki nem tud egyéni igényeket figyelembe venni napjában háromszor. Már azért is nagyon hálás vagyok, hogy nekem külön olaj nélkül főznek... (a klubhoz azóta 2 lány csatlakozott, úgyhogy már 3-an vagyunk olaj-mentesek:-)) A fizikai mozgásom nagyjából nullára reduálódott az elmúlt 2 hónap konyhai munkát követően. Ülök egész nap, oxigénszegény környezetben, előadásokat hallgatok és alig van 5 percnyi időm két óra között amikor kinyithatom az ablakot vagy épp átsétálok a másik helyszínre. Reggel és este a 10 perc bicajozás vajmi kevés. Napok óta érzem, hogy sétálnék. Egy jó nagyot. El is határoztam, hogy holnap gyalog megyek be. Este úgyis megyünk táncolni valahova és a többieknek nincs bringája, tolni meg nem akarom egész este, úgyhogy inkább itthon hagyom. Ha jelzi a testem, hogy sétára vágyik akkor cselekedjek végre...meddig várok még?!
Az ételek ízében leginkább a sós dominál. Az első-második tanfolyamon október-novemberben sokkal szélesebb skálán ettünk. (mondjuk akkor még nem szkippeltem az olajat azért úgy más kicsit) Több volt az édes, relaxáló zöldség, nem voltam éhes desszertre. Megvolt az ételek édes íze, és nem a só volt az amit a leginkább érezni lehetett. A sós étel mégtöbb sót kíván, majd utána az édeset. Ez így van rendjén. Amit még megfigyeltem az az, hogy sokkal többet eszem mióta ülök egyfolytában, mint amikor fizikailag dolgoztam. Nem vagyok igazán éhes az étkezésekkor, pedig nem eszem két étkezés között. Amikor a konyhán vagyok alig várom már az ebédet vagy a vacsorát, mert a kettő között eltelik minimum 4-5 óra és mivel aktív vagyok, el is használom az energiát.
Ha jin és jangban gondolkodom, akkor a fizikai munka nagyon jang, (akív, gyors, összeszedettséget igényel stb) a tanulás, ülő alkalmatosság pedig inkább jin, mert lassú, (az ember lelassul) elfolyunk a székben, passzív és könnyen elveszthetjük a fókuszt. Ha túl sokat ülünk jinizáljuk magunkat, így a túl sok jin kívánja a jint (több étel és édesség is) ugyanakkor a sót is, hogy újra fókuszban legyünk, ezért szórom a sok szezámsót vagy shoyut még az ételre. Ez egy ördögi körforgás és csak úgy lehet megállítani ha az ember az extrém jin és jangot is abbahagyja. Ehhez persze az életmódon is változtanti kell, tehát ha csak ülök és nincs aktivitás, az ételen sem könnyű változtatni. Mindig visszakerülök az alapproblémához.
Legjobb megtalálni az egyensúlyt az aktív-passzív oldal között az életformában, akkor igazodhatunk hozzá az étkezéssel (só nélkül vagy kicsi sóval enni pár napig, hogy ne kívánjuk az édeset illetve a nagyobb adagokat), rágjunk legalább 100-szor minden falatot, együnk nyugodt körülmények között, ha kimerülten érünk haza még sétáljunk egy kört a ház körül vagy feküdjünk le a földre egy pár percre, hogy visszaálljon bennünk a rend. Ha nem tudunk változtatni a munkánkon akkor is próbáljuk meg megtalálni az egyensúlyt, ha ülünk akkor álljunk fel sokszor és munka után végezzünk fizikai dolgot, ha fordítva, sokat mozgunk akkor este engedjük meg magunknak a pihenést. 3 órával együnk legkésőbb lefekvés előtt, ne együk túl magunkat és a helységben ahol alszunk, semmiképp se legyen meleg. Erre csak ma reggelre jöttem rá, amikor is minden gond nélkül feleltem és kikeltem fél 7-kor, pedig majdnem hajnali 1 volt mikor lefeküdtem. Ahogy kimentem a szobából megcsapott a meleg, és az volt az a pillanat amikor rájöttem. Ez sem mindegy...
Holnap itthon reggelizem. Kis lépést, de legalább valami.
