Csütörtök este még kb 40 lelkes jelentkezővel Damien vezetett elengedés meditációján vettünk részt a Sziddharta közösségi házban. Az egy szünettel megszakított 3 órás meditáció második felében elaludtam...akkor talán nem hangzott el számomra fontos gondolat. Bár ezt kétlem, az első részben meg-megakadtam a meditáció során és a többi gondolat már nem is maradt meg a fejemben.
Egyetlen mondaton gondolkodtam legtovább, mely így hangzott el:
Köszönd meg és legyél hálás a fájdalomért mely a testedben van, a jelekért amit a tested ad, hogy figyelmeztessen vátoztatnod kell. Köszönd meg, hogy itt volt, hogy rávilágított arra, amiket nem akartál meglátni nem akartál tudomást venni róla. Most hogy tudod, tudsz változtatni és el tudod engedni azt az állapotot amiben most vagy. (betegség, fájdalom, kín, stb)
Hát ha nem is pontosan így szólt, de ez volt a lényege.
Nem emlékszem utoljára mikor voltam hálás a tüneteimnek...úgy általában az vagyok és örülök ha egy olajos éttermi vacsi után hasmenésem van, mert mostmár úgy gondolom jobb hogy kijön minthogy bent raktározódik. Ha viszont a cisztát érzem a petefészkemben, vagy az endometriózis okoz kellemetlenségeket, annak nem örülök úgy... néha kicsi türelmetlenné válunk a saját testünkkel szemben, elfeledkezve arról, hány évig élhettem úgy, hogy 30 éves koromra ez a dolog felütötte a fejét?! Mit várok akkor, hogy azonnal elmúlik és minden olyan lesz mint azelőtt?!
Mindenkinek nehéz és sokszor elkeseredünk...pláne az elején, amikor még az összefüggések amikről beszélnek nekünk, olyanok mintha kínaiul lennének...jó-jó, a kezemben van az egészségem, de én ezt miért nem érzem? Csinálom amit mondanak, de csak mint egy gép, mechanikusan és még nem szívből, még nem tudok hallgatni a megérzéseimre a belső hangokra...mikor fog ez a nap eljönni?
Ilyen vagy hasonló kérdések merülhetnek föl bennetek, akik nemrég kezdtetek el makrózni. Az is feljöhet, hogy de jó hibáztathatok egy étrendet ha nem olyanok az eredmények, ahogy én azt elterveztem (agyban!!!) mint magamba nézni és gondolkodni.
Szeretnélek megnyugatni benneteket, hogy mindent jól csináltok! Vannak és lesznek könnyebb és nehezebb napok, jobb vagy rosszabb ultrahang leletek, kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb eredmények, a lényeg, hogy ne adjátok fel és ne hibáztassatok mást magatok helyett..... tudom, hogy úgy sokkal könnyebb, de nem valami vagy valaki más miatt vagytok ebben a helyzetben.
Ahogy Damien mondta tegnap....legyetek hálásak a betegségnek, hogy rávilágít dolgokra amiket nem akartatok meglátni...vagy még mindig nem akartok meglátni. Hagyatkozzatok a megérzéseitekre és kapcsoljátok ki az egót egy pillanatra (már ha lehetséges...)... itt vagyunk, hogy segítsünk és támogassuk egymást.
A makrobiotika egy életre szóló utazás, tanulmányút, ahol csupán az ésszerű és logikus dolgokat két csokorba szedjük (jin és jang) és hagyjuk, hadd tapasztaljuk meg a saját bőrünkön a változást.
Nem a makrobiotika (vagy ha valaki más okot választ akkor az) a hibás....hanem mi magunk. :-) Engedjük hát el azokat a blokkokat amik gátolnak bennünket a gyógyulásban. Hiszen a lelki oldal rendbehozatala legalább olyan fontos, mint az életmód.
Piknik július 24 kedd délután 5 órától a Margitszigeten, a zenélő kút mögötti réten. Várunk!!!
(eső esetén a Keleti Életmódcentrumban)
