8,5 év után holnap elhagyom a Fastbridge fedélzetét, (digitális médiaügynökség) ahol az elmúlt 3,5 évemet töltöttem. Korábban az Initiative-ben dolgoztam, mely egy cég volt a Fastbridge-el hosszú ideig.
Így konkrétan az első munkahelyemen töltöttem el közel 9 évet... húúúú. Pedig Édesanyám azt mondta, hogy 3 évenként váltani kell. Én nem tettem. Nem mondom, hogy nem fordult meg többször a fejemben és volt is, hogy ennek hangot is adtam a menedzsment felé, de valami mindig visszatartott és itt maradtam. Egészen mostanáig.
2,5 évvel ezelőtt váltottam életmódot, ami nem csak az étkezést reformálta meg bennem, hanem egy olyan utat nyitott meg előttem, ami egyben a hobbimmá, életcélommá, szerelmemmé vált, a makrobiotikát. Így lehet, hogy nekem ez már akkor meg volt írva, hogy ha erre az útra lépek, akkor előbb vagy utóbb más munkát, más feladatokat keresek magamnak.
Most eljött az idő, hogy váltsak egy teljesen más irányba és megtapasztaljak egy más időbeosztást, más munkatempót és más munkatípust. Hiszen ha az embernek a hobbija a munkája, az igazán szerencsés lehet.
Nagyon izgatott vagyok, kavarognak bennem a gondolatok. Rengeteg tervem van, jó lesz azokat rendszerezni és átláthatóvá tenni, hogy tervezni tudjak a jövőmmel.
Míg egy fix munkahely megadja a napi rutint, a feladatok adottak, addig amikor a magad ura leszel, na ott kell igazán észnél lenni és figyelni, nehogy ellustuljunk, és tényleg hasznosan töltsük az időt.
Az elkövetkező 3 hónapom fix, hiszen kint fogok tanulni Amszterdamban a Kushi Intézetben. Utána folytatni fogom a főzőtanfolyamokat és ha szerencsés vizsgát teszek, gyakorolni szeretném a tanácsadást, hogy a hozzám fordulóknak még inkább személyreszabottan tudjak segíteni tanácsaimmal. Sok-sok meglepetésen gondolkodom még, amit majd csak akkor láttok, ha eljön az ideje... :-)
Fontos, hogy az embernek legyenek tervei, az hajtja előre, a célok, amiket el szeretnénk érni. A célok, amik elérése közben az ember meggyógyul, megváltozik, átalakul... Nem lehet a gyógyulás a cél, pedig én is sokszor ezt mondom magamnak. De nálam okosabbak úgy tartják, hogy a cél által érjük el a gyógyulást. Minden téren.
Hát...így legyen!
Holnapra meglepi sütikkel készülök a kollégáimnak, remélem örülni fognak neki. A búcsú sosem könnyű, már most elsírom magam, ha belegondolok. Nem könnyű, de nem is örök. Rajtunk múlik..
