Az édes íz... sokan megőrülünk érte, mások pedig egyáltalán nem kívánják.
Én maximim 2,5 hétig bírtam eddig azt, hogy semmilyen édességet nem ettem, még gyümölcsöt és aszalt gyümölcsöt sem. Ami édes volt ezalatt az időszak alatt az étkezésemben az a gabona és az édes zöldségek voltak. Ehhez persze kell elszántság és akaraterő, mert az első napok sajnos nem a legkönnyebbek közé tartoznak. És aztán is eljön a pont, amikor nem bírom tovább. Jön egy rossz hír, megbüntetnek a metrón, elejtek valamit a kezemből...és rögtön felüti a fejét, hogy jaaaaj, olyan jó lenne valami kis finommal ápolni a lelkem... Aztán ha már átesel a holtponton, akkor észre sem veszed, ha melletted más édességezik. Érdekes, ha van célunk, amit el akarunk érni, mit meg nem tesz az ember... ha pedig nem számít, (legalábbis úgy gondoljuk hogy nem számít) akkor aztán hadd'szóljon! mindent bele!
Amszterdamban volt egy konzultációm Adelbert-el, aki miután türelmesen végighallgatott, mik a problémáim, és miért vagyok most itt, annyit mondott csak:
"What has a front, has a back. The bigger the front, the bigger the back."
Ez Kushi által összeszedett Univerzum törvényei közül kettő.
Azóta sokszor eszembe jut, olyankor is, ha degeszre eszem magam sütivel és olyankor is, amikor végignézek az életemen, mikor mit döntöttem, hogyan éltem, hogyan étkeztem, mire figyeltem oda és mire nem, mi számított fontosnak és mi nem.
Mindent magunknak köszönhetünk, senki nem lehet hibás azért ami történik velünk, csak mi. Mi döntjük el, hogy ezt-vagy azt tesszük, nem pedig más helyettünk.
Ha finom sütit sütsz, lehet, hogy nem fogod tudni megállni, hogy megedd az egész tepsivel. Minél többet eszel, annál rosszabb lesz. Mértékletességre fel!
