Még nem volt időm írni a női tábori élményekről, ezért most elkezdem pótolni azt, és ahogy tudom felteszem a napokat egyesével. 

Első nap - érkezés este 20 óra

Kisebb (1,5 órás) kitérő után megtaláltuk Püspökszentlászlót, ezt az eldugott gyöngyszemet, amilyen szépet én még az életben nem láttam. Este 7 óra helyett 8 után érkeztünk meg, farkas éhesen és kimerülten az utazás miatti izgalmaktól. 7 nő várt bennünket a teraszon, vacsorázni kezdtek épp. Hosszúhetényen át vezetett az út, majd a faluból kiérve azonnal az arborétumba kanyarodtunk, murvás-köves úton az erdő belsejébe. Szép lassan ereszkedtünk, óvatosan, közben tátott szájjal gyönyörködtünk a tájban. Házak csak bal kéz felé voltak, jobbra az erdő, dimbek-bombok, völgy és hegyek. Mintha egy mesevilágba értünk volna...A plébánia, ahol laktunk, ezen a csodálatos 5 napon a falu legvégén volt a templom mellett. 

Vacsorára rizskását kaptunk szezámsóval. Annyira krémes és lágy volt, nagyon jól esett. Mivel ez egy tisztító tábor, így nem habzsoltuk már első nap sem az élvezeteket, kicsit meg volt szorítva az étkezés, de ízre minden nagyon finom volt! 

Vacsi után kipakoltunk és a jógaterembe megkaptuk az eligazítást. "A másnapi program reggel fél 3-kor fog kezdődni az ébresztéssel, majd 3-kor indulunk fel a hegy tetején lévő kilátóba megnézni a 4:45-ös napfelkeltét. Elemlámpa, hátizsák, termosz, esőkabát lesz a menetfelszerelés." Majd mindenki bemutatkozott pár szóban, és elmondta, hogy miért jött ide és mit vár ettől a pár naptól. 

Én azért jöttem ide, hogy kicsit magamba szálljak, lecsendesedjen az elmém és válaszokat kapjak az életemmel kapcsolatos kérdéseimre. Hogy a rohanó hétköznapokból kiszakadva (nulla térerő) magamba mélyedjek és meghalljam, érezzem a belső hangokat, sugallatokat, intuíciót, női energiákat. Hogy ezeket megkaptam-e az ötödik napon? Hamarosan kiderül...

Úgy gondoltam, jó esélyem van erre, mind a hely a társaság a programok (feladatok) és az étel támogatásával. Minden ezt segíti. 

A tájékoztató végén mindenki húzott egy nevet, akire a tábor folyamán oda kellett figyelnie, akár egy őrző angyal. Mit szeretne, mire vágyik, mi jó vagy rossz neki... stb. Megfigyelni és segíteni. Persze úgy, hogy ez ne derüljön ki a másik számára. Én az a kedves nőt húztam, akit tudtam, hogy húzni fogok. Ugyan az utolsó papír darabka maradt az enyém, tehát választási lehetőségem nem volt mégis ahogy megláttam tudtam, hogy ő lesz az akire figyelnem kell. Mostanában többször összefutottunk a biopiacon és mindig kellemes érzésem volt vele kapcsolatban. Úgy beszélgettem volna vele, csak nem tudtam hogyan-miről. Makrós ebédeken már láttam és klubnapon is, de még a helló-n kívül nem beszéltünk egészen idáig. 

Órát nem vittem, telefon kikapcs, TV, laptop, külső inger NULLA. Csak a természet maga. Úgy éreztem egy csoda, ami ránk vár! Nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy itt vagyok...

Mesélték, hogy ha elég csendben és nyitottan járjuk az erdőt, figyelünk a jelekre, neszekre, illatokra, érzésekre, akkor az erdő megnyílik nekünk és láthatjuk a titkait a belsejét. Ettől igazán izgatott lettem és már alig vártam a másnap hajnali indulást!