Reggeli ébresztő 5:30. Lehörpintettük az ébresztő borsos italt, majd jöttek a tisztító gyakorlatok. Én a netit és a gyömbéres ledörzsölést választottam ezen a reggelen. A beöntést is szerettem volna kipróbálni, de nem vitt rá a lélek a zuhanytálcában, vagy a hideg padlón a fürdőben. Inkább majd otthon egyik nyugodt este...Ez kettő ja igen, még a fokhagymát is bevállaltam... ettől tényleg nem kell félni, egy következő széklettel távozik is.. :-)
Reggelire miso leves volt, az előző napi maradék köles golyók formájában és rizskása szezámsóval. Még az adagokról nem meséltem, de nagyjából a fele volt annak, amit otthon megeszem. Mindig éhesen ültem le és majdnem ugyanúgy álltam föl az asztaltól. Ez két dolgot is jelent. Az egyik az, hogy itthon túl sokat eszem. Hiszen fel-le túráztunk minden nap, korán keltünk, későn feküdtünk, mégis simán bírtam erővel és energiával, tehát adagra, ennyi is elég lenne. Kis mohó vagyok azt hiszem. Ez a másik felismerés. :-)
Reggel 8-kor indultunk túrázni. Eredetileg 12-re terveztük, hogy visszaérünk, egy tóhoz indultunk, hegyen-völgyön, réten át, ehelyett 1, 1,5 órás késéssel értünk vissza a táborba, már jó éhesen. Nagyon messzire mentünk az erdőben, kaptattunk föl-le, patakmentén, napsütötte réten át, forrásvizet ittunk, farönkökön pihentünk...tiszta vadregényes volt. Rájöttem, ezer éve nem kirándultam így. Talán utoljára a szüleimmel még amikor gyerek voltam. Pedig mennyire jó érzés kint lenni a természetben...
Ahogy mentünk, mendegéltünk egy patakhoz értünk és az mellett mentünk befelé az erdőbe a tóhoz. Körös körül óriási bükkfák, melyek hosszan nyúltak fölfelé a magasba. A napsugarak be-be szűrődtek az erdőbe, picit hűvösebb volt, de még barátságos. A patak egy idő után kis vízeséssé alakult, ahol a bátrabbak meg is fürödtek. Én még nem tartoztam közéjük. Nagyon hideg volt a víz és az erdőben sem volt 40 fok, úgyhogy nem mertem bevállalni, inkább tovább sétáltam. Ahogy elértük a tavat csak kis időre ültünk le napozni, mert siettünk vissza a szállásra. Többen már fáradtak és kimerültek voltak így el sem jöttek a tóig, hanem visszafordultak. Visszafelé az egyik kis szikláról sikerült belecsúsznom a vízbe, bokáig, így az egyik lábam mintha vízágyban lett volna, végig tocsogott a vízben hazafelé. Hirtelen megijedtem, de nem volt hideg és mire visszaértünk szinte meg is száradt. Azonnal elkezdtem mérgelődni, de rájöttem, hogy csak éhes és fáradt vagyok azért volt ez a kis mállőr, figyelmetlenség, úgyhogy tovább is léptem a történteken. Azon gondolkodtam, milyen elviselhetetlen tudok lenni ilyenkor.
Az út visszafelé nehezebb volt, szinte végig emelkedőn mentünk. Diktáltuk is a tempót, hogy hamar visszaérjünk. Az ebédnél most nem csendben ettünk, lehetett beszélni. A tábor elején azt az ukászt kaptuk, hogy ebédnél csendben eszünk, senki sem szól egy szót sem. De ezt most nem kellett betartani, a nagy kimerültség miatt úgysem beszéltünk sokat. Én egyáltalán. Szeretek csendben enni. Közben nézelődni, gondolkodni, csak rágni és rágni és élvezni az ízeket. Ez egyfajta meditáció is nálam. Így a reggel-esti 15 perces meditációkat kiváltom azzal, ha csendben eszem, otthon. (ez mondjuk mostanában ritkán fordul elő)
Ebédre káposztalevest kaptunk és kölest aszalt sárgabarackkal. Ez volt az édesség. Vízben főtt köles aszalt sárgabarackkal. Háááát, inkább a sósból repetáztam. Az édes sajnos nekem ennél sokkal édesebb. Lehet mégis ilyeneket kellene csinálnom, és akkor lekattannék róla az biztos. :-)
Délután 5-ig pihenő volt, napoztunk kint a kertben. A levest megettük még az 5 órai program előtt, mert mindenki nagyon éhes maradt. Karfiolkrém leves volt. Aztán kezdődött a gyömbérpakolás. Most a vese volt soron, nagyon jól esett, el is szundiztam közben. Utána megettük a vacsi második részét ami aznap este sushi volt préselt salátával. Utána női kör, amin sikerült elaludnom... úgyhogy nem is pontosan tudom, miről volt szó. Azt tudom, hogy jelentkeztem abba a csapatba akik másnap este fönt alszanak a Zengőn, a hegytetőn. Sosem csináltam még ilyet, hogy a szabadban töltsem az éjszakát. Igazi városi lány vagyok.
