Biotúra Makromódra

A blog az endometriózisról szól, saját tapasztalatok alapján íródik, érzésekről, kihívásokról, kudarcokról és győzelmekről! Hogy együtt, könnyebb legyen!

Friss topikok

  • bioCsili: Szia, bocsi már régen nem voltam fent. :-( 6 hónapot voltam kint, tanultam és dolgoztam is. A holl... (2013.09.09. 18:18) Mozgalmas péntek - az élet nem áll meg..sőt
  • szél-víz: Michio egyébként 1926-ban született, azaz jelenleg 86 éves. Köszönet az előadásért, jó látni, hall... (2013.01.07. 03:57) Michio Kushi 2012-es előadása
  • bioCsili: Ő is ember, mi sem bizonyítja jobban, minthogy saját maga is keresztül ment komoly megpróbáltatáso... (2012.12.17. 19:59) Már számolom a napokat..
  • bioCsili: Köszönöm! Remélem egyre szélesebb körben ismertté válik a makrobiotika és egyre nő majd azok száma... (2012.12.17. 19:57) Változások - 2009-2012
  • scrts: Az endometriosis pszichoszomatikus hátterének jelentős szakirodalma van, ennek elég jó összefoglal... (2012.10.15. 14:49) Az endo lelki okai

Linkblog

Búcsú az irodától

2011.10.01. 09:24 bioCsili

Péntek 2011 szeptember 30. Utolsó napom a munkahelyemen, ahol több mint 8.5 évet töltöttem. Már délelőtt könnyek szöktek a szememben, ahogy körbenéztem az irodában, vagy csak hallgattam a körülöttem ülők beszélgetéseit, akár munkával akár magánélettel kapcsolatban. Ennek az összetartó közösségnek ma vagyok aktív részese utoljára. 

Első munkahelyem révén itt nőttem fel... Sok kollégám a barátom is lett időközben, mégha már el-eltávolodtunk egymástól a különböző élethelyzeteink miatt, akkor is tudom, hogy bármikor számíthatunk egymásra. 

Eszembe jutottak az első médiás bulik, céges kirándulások, az a rengeteg ajándék és mozi/színház/koncertjegy, úúúújság, amiknek úgy örültem, mint a lottó ötösnek hajdanán. 

Egy csodavilágba kerültem egyik napról a másikra, pedig azt sem tudtam mi az a médiaügynökség és mit csinál egy médiás. 

Imádtam ezt a munkahelyet és a kis csoportomat ahol az egész elkezdőtött számomra. Az első 4.5 évben burokban éreztem magam, biztonságos, második-családi környezetben! Életem egyik legmeghatározóbb és legboldogabb időszaka volt. 

A változásokat nehezen viseltem, (ami minden cég életében eljön egyszer) de végül megtaláltam a helyem az online csoportban, ahol újra magamra találtam és új barátokat is szereztem. Más lett a munkaköröm de mégis ugyanabban a családban maradtam és akkor nekem az állandóság kifejezetten biztonságot adott. 

Végül találkoztam a makrobiotikával és addig-addig mászott bele az életembe és a mindennapjaimba ez a "dolog", hogy rájöttem ez az ami engem érdekel és már úgy érzem elég erős vagyok ahhoz, hogy meglépjem, csak ezzel szeretnék foglalkozni és semmi mással. 

A kollégáim mint mindig, most is nagyon megértőek és kedvesek voltak. A búcsú igen megható volt számomra!

4 hónapja mondtam fel, de a felmondási idő letelte után egy hónapot ők, egyet én kértem hadd maradhassak. 

Búcsúzóul sütöttem pár féle süteményt, melyet a konyhában tálaltam fel. Egyszer csak azt vettem észre, hogy az egész cég, vagy 50 ember áll velem szemben és mind nekem kívánnak sok sikert a továbbiakhoz. Mondanom sem kell itt is alig tudtam megszólalni a szemem könnybe lábadt, annyira meghatott hogy szeretnek és arra is rájöttem, hogy ezzel ismét lezárul egy időszak és új következik. 

Egy csodaszép virágcsokrot kaptam (imádom a virágokat) és egy BioCsillis főzőkötényt, aminek annyira örülök, hogy el sem tudom mondani! Kaptam még a Kulinárisba vásárlási utalványt, és hirdetési lehetőséget Google keresőben és az Origo Adhouse jóvoltából hirdetési felületeket. A srácok elkészítik még nekem a bannert és segítenek a kereső felhasználásában is. 

Köszönöm, hogy ilyen jó munkám lehetett 23 éves korom óta, hogy ilyen csodás főnökeim és kollégáim voltak az évek során. Ezúton kívánok sok sikert nekik a továbbiakban is! Még találkozunk!!!

A bejegyzés trackback címe:

https://makrobio.blog.hu/api/trackback/id/tr523269310

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Repus 2011.10.01. 12:05:56

..hú, hát tényleg egy hosszú korszak lezárása. Emlékszem Rád, nagyon nagy utat jártál be Csillu, legyél büszke magadra! Felnőttél, kiscsaj! :)
süti beállítások módosítása