Hihetetlen, hogy bármi történjék az idő nem áll meg. Minden folytatódik tovább, az élet, a megszokott dolgok, a munka, az iskola, mégis minden megváltozik, ha elveszítünk valakit, akit szerettünk, aki közel állt a szívünkhöz.
Ma több mint 200 ember jött el a temetésre, ahol igazán szép műsorral kedveskedtek Lander-nek. Barátok, rokonok, ismerősök, az étterem és a Kushi Intézet vendégei, tanulói, korábbi diákok jöttel el akár stoppal is messzi országokból, hogy utolsó útjára kísérjék Landert.
Nem katolikus temetés volt, így számomra teljesen újdonságként hatott, hogy így is el lehet búcsúzni. Csodálatos volt! A temető egy erdős részen egy dombtetőn található, nagyjából 40 percnyire Amszterdamtól. Igazán szép hely, nyugodt, csendes a természet öle. A családtagok meséltek a közönségnek arról, hogyan ismerték Landert, milyen közös mókáik voltak, hogyan emlékeznek rá. A lánya Tosca hegedült a rokonok kíséretében, zongoráztak, csodálatos romantikus-szomorú hegedűszólókat hallhattunk, majd végezetül Lander kedvenc együttesének egy számát hallgattuk végig.
Azon gondolkoztam, mennyire közeli így elbúcsúzni, hogy a család, a barátok köszönnek el saját szavaikkal, nem pedig egy idegen ember mond beszédet, amit talán aznap már 5-ször elmondott más szertartásokon..de kinek van ereje ilyenkor mindehez...
Az ő családjuk elég tág, 5 testvér, szülők és sok-sok gyerek. Mindenki kivette a részét a szervezésből, az özvegynek semmire nem volt gondja, csak magával és a kislányukkal lehetett a többiek mindent megszerveztek...Egy igazi összetartó család az övék, ahol mindenki tudja a dolgát, bármi is történjék.
A ceremónia után vendégül láttuk a családot és a legközelebbi barátokat a Deshimában (étterem) amelyre tegnap készültünk egész nap. Az étel ízeltes és gazdag volt, hogy jól elnyomja az érzelmeket. A sütik melyeket Lindával készítettünk nagyon finomak lettek és kellett is végezetül valami ami ellazít bennünket az elmúlt 1.5 hétben ért sokkhatások miatt.
Érzem is magamon, hogy összerezzentem, hogy feszült vagyok, nehezen engedek ki még így is, hogy próbálok nyugató, relaxáló de ugyanakkor erősítő ételeket is enni. Érzelmileg nagyon megvisel.
Holnap minden visszatér a normális kerékvágásba. Reggel 8-kor kezdek, készítem az S.O.S termékeket, segítek az ebédnél, majd a mosogatásnál, és ha minden jól megy 4-körül hazaérek.
