Viccesek a holland óráim :-). Egyre nehezebbeket veszünk és észrevettem, ha nem tanulom a szavakat, akkor lemaradok.
A szerencse az, hogy a csoportban mindenki máshonnan jött, így nagyjából egy szinten vagyunk. Vicces, hogy mindenki más nyelvet beszél, de ott egy közös nyelvünk van, a holland.
Ha egy a cél (jelen esetben a holland nyelv elsajátítása), akkor van értelme a csoportnak. Ott az emberek segítik egymást, együtt nevetünk és együtt haladunk. Sokkal könnyebb, mint egyedül. Viccesebb, lehet a másikra számítani, nem érzem magam egyedül, van húzóerő, tartják bennem a lelket...és még sorolhatnám.
Ugyanígy a makrobiotikában...A társadalom nagy része nem nézi jó szemmel, ha valaki más. Mások a nézetei, máshogy öltözködik vagy épp ne adj isten, másokat eszik...ami ha megnézzük mit ettek az őseink Magyarországon, nem hiszem hogy nekik akkora nagy csoda lett volna. (itt a gabonákra és a kertben termesztett zöldségekre, gyümölcsökre gondolok elsősorban természetesen) Fontos, hogy a család, a társ támogasson mert a legszűkebb környezet van ránk a legnagyobb hatással. Ha nehéségek is vannak az elején (vagy nem csak az elején:-)) akkor gondoljatok arra, hogy nem vagytok egyedül..hogy ott a cél a szemetek előtt (szeretném, ha elmúlna az allergiám, szeretném ha rendbejönne a cukorháztartásom, szeretném ha elmúlna a narancsbőröm, szeretném, ha lenne kisbabám) és minden nap úgy ébredjetek, hogy az első gondolatotok az legyen, milyen boldogok lesztek ha eléritek a célt..és milyen jó lesz utána új célt találni...
Az egyik órán Adelbert azt mondta, hogy nem lehet a gyógyulás a cél.. mert ha elérjük akkor mit csinálunk utána?! Nagyobb célt tűzzünk ki, de olyat, amit elérhetünk..ne a lottó ötös legyen az. :-)
...találjunk egy olyan célt, amiért szeretnénk harcolni és közben, ahogy haladunk lépésről lépésre... meggyógyulunk, találunk munkát, kifizetjük a lakáshitelt...akármit. :-)
