A Medvebarlang lenyűgöző látványa után, utunkat tovább folytattuk a hegyre fel, a házhoz.
Imádom ezt a kis házat, 800 m magasan, a völgyben, körülötte hegyek magasodnak, minden zöld, csendes, megnyugtató, barátságos és gyöngyörű szép.
Ahogy megérkeztünk, kipakoltuk a cuccokat, és máris feltettem főni a rizst, a patakból hozott forrásvízben. Mivel vezetékes víz nincs, így a friss hegyi patakból főzünk...fúúú, de rossz.. :-) Jég hideg és kristály tiszta. Semmi klóros illat nem terjeng utána a lakásban. Nem úgy, Budapesten...
Szóval feltettem a rizst, közben kipakoltunk és a teraszon megterítettünk. Épp esett az eső, de a fedél alatt ez bennünket egyáltalán nem zavart. Miután elkészült a vacsora, mindenki ette a magáét természetesen, a párom halat, a kisfia tésztát túróval én pedig egyszerű főtt barnarizst szezámsóval.
Rég volt ilyen finom! Az ebédem ugye kimaradt, de a holtponton már túlestem, így nem rontottam farkas éhesen az ételnek, hanem nyugodtan tudtam rágni és élvezni minden egyes falatot, hálát adva, hogy ehetek.
Mire befejeztük el is állt az eső, így elmentünk sétálni a közeli víztározóhoz. Utban odafelé, csodaszép szalamandrát láttunk, mely védett állat és nem mindig "rohangál" a környéken.
Visszafelé egy magyar csoporttal találkoztunk, akik a környéken kirándultak és már 6 éve visszajáró vendégek. Vannak itt kisebb panziók, vendégházak, ahol szinte csak magyarok szállnak meg. Ez a vidék nagyon közel van Békéscsabához, onnan 1.5 óra alatt itt is van az ember. Budapestről sajnos ez 6 óra út. Romániába érve nincsenek kiépített autópályák, így autóúton lehet jönni végig, majd a hegynek felfele olyan rossz az út, hogy a lábától a tetejéig majdnem 1 óra. Ez gátol bennünket csak abban, hogy hamar fölérjünk.
Az este csendesen telt, ahogy visszaértünk a házhoz, újra eleredt az eső. Mintha jól ki akart volna bennünket mosni.
