A három nap utolsó délelőttjét töltjük együtt Balatonfüreden 15 csodálatos nővel és 1 igazán vagány férfival ezen a lelki-testi feltöltődős, pihenős, kikapcsolódós, jógázós, születésmeditációs táborban.

Számomra a csúcspont, amire teljesen felengedtem tegnap este következett be. A pénteki és szombati meditációs és imaginációs gyakorlatok során rájöttem, hogy eléggé be vagyok zárkózva és ezen kellene dolgoznom az ittlétem során.

A felismerés már fél siker, - mondják -, így én már ettől a tudattól is boldog vagyok. A pénteki és a szombati szerencse idézetem is arról szólt, hogy a mosoly a legrövidebb út két ember között és hogy vidámsággal ki tudjuk nyitni a velünk szemben állót és megtudhatjuk a "titkait", viszont komorsággal ő is bezár.

Már a pénteki nap után éreztem, hogy csukva van a kapum, jól bezártam és nehezen nyitok. Mindenkivel beszélgettem és igyekeztem felelni a táplálkozásomra az életmódomra, így makrobiotikára irányuló kérdésekre, de még volt bennem egy gát egy zárt kapu, amiatt, hogy kicsit céltáblaként éreztem magam. Nehéz beilleszkedni egy csapatba, ahol te más vagy kicsit mint a többiek.

Hamar kiderült ugyan, hogy van egy paleolitos és egy zöldségevőnk is, így máris nem éreztem magam annyira kakukktojásnak. Huh, de jó volt!

Szombat estére viszont mindenki feloldódott, vagy csak én nyitottam és ettől mindenki nyitottabbnak tűnt a számomra. :-) Hisz ha mi változunk akkor minden változik körülöttünk.

Csodálatos nőket ismertem meg, mindannyian annyira különbözünk, de egy dolog közös bennünk, hogy ugyanazért vagyunk itt, és töltöttük együtt ezt a 3 napot. Az esti Mauroban elköltött vacsoránk után a pincérünk meg is jegyezte...a "bőség zavara". Na ezek voltunk mi. :-) Látva irígykedtek egyetlen férfi tagunkra, aki ennyi nővel vehette körül magát.

A tábor első napján kihúztuk egymás neveit, és angyalkásat játszottunk ami azt jelenti, hogy ebben a 3 napban kedveskedünk annak akit húztunk. Én az egyetlen férfinkat húztam, akinek (mint férfi) nem volt könnyű kedveskednem. Masszőr lévén levendulacsokrot tettem az ajtaja elé, csalánt szedtem neki egy régi gyerekkori emléke miatt, majd a vacsoránál egy finom desszertet küldtem neki. Remélem nem tudja hogy én voltam az angyalkája... ma délben erre is fény derül. :-)

A meditációk, imaginációk, jógák, mind feltöltöttek és kikapcsoltak Pest és az ottani életem forgatagából és megnyugodtam egy kicsit..hazaértem újra.

Az étteremben makrós ételeket főztek nekem azokból az alapanyagokból amit én hoztam ide. Rizst, párolt zöliket, zöldség levest. Az étteremben tegnap zöldséges-gombás tésztát, babsalátát és rukkolát ettem. Nagyon hálás vagyok érte, nem panaszkodom, mert örülök hogy mindenhol kielégítették az igényeimet, úgy ahogy tőlük telt, a legkedvesebb módon.

Azért mert máshogy étkezünk és más életmódot folytatunk, még nem kell elzárkóznunk a külvilágtól, sőt! Nyissuk ki a kapukat, engedjünk be másokat is és élvezzük, hogy élünk!