Tegnap este nagy nehezen rávettem magam, hogy elmenjek a nőgyógyászhoz, ahol ultrahanggal megnézzük milyen állapotban vannak a cisztáim, az endometriumok a csomók. Nem volt nagy kedvem hozzá, mindennel próbáltam elhessegetni, hogy ne most kelljen, hanem inkább majd máskor. Legalább fél éve nem voltam vizsgálaton... de nem volt menekvés, a párom addig nyaggatott, amíg összeszedtem magam és elmentünk.
A tapintás és az ultrahang kimutatta, hogy a bél és a hugyhólyag között még mindig ott éldegél az endometriózis csomó, kb ugyanakkora mint 3 éve, (mikor észrevették) 3.7 cm -szer valamennyi. Panaszt nem okoz, mensikor volt egy kis bélvérzés de nem volt fájdalom. A bal oldalon úgy látszott hogy kipukkadhatott a ciszta, mert nem volt szabályos alakja, hanem úgy nézett ki mintha mindenféle dolog lett volna benne, ami arra utal, hogy szétpukkadt. A jobb oldalon 1.7*2 cm-es (itt is 4-5 cm-es volt) endometrióma, sok tüszővel melyek bizonyos érési fázisban vannak, de valószínűleg nem tudnak tovább érni és megtermékenyülni.
Hát...nem is volt mitől félnem. Az állapotom nem lett rosszabb, sőt, javulás van folyamatban. Két hete ülőfürdőzöm minden este, nem eszem édességet, odafigyelek arra miket eszem, sok tisztítót és édes zöldséget, hogy ne kívánjam úgy az édességet, (a sütőtök a legjobb barátom :-)) és úgy érzem, hogy ez a váltás működik.
Amikor a Kushiban 1 hónapig ugyanígy csináltam, csak ott még a gyömbérpakolást is csináltuk 4-5-ször egy héten, akkor 1 hónap alatt drasztikus javulást értem el. Már akkor is tudtam, hogy ez az ami működik, csak a jó eredmények után az ember ellinkeskedi, ellazáskodja...meghát jött a nyár, a sok gyümölcs és onnan már nem volt megállás. Egészen a CA 125 eredményig, ami után elhatároztam magam.
A múlt héten voltam G. Andinál terápián, ami beszélgetés, majd shiatsu masszázs. Andinál kiderült, hogy a lelki feladatom most a prioritásokat rendbetenni és élvezni az életemet, a boldogságot, a teljességet. Nem is emlékszem mikor volt ilyen az életemben utoljára. Talán gyerekkoromban amikor még a "szerelmek" nem készítettek ki idegileg, :-) és a szüleimmel is harmónia volt. 20-éve? 25? Hát nem is tudom, hogyan élvezzem, hogy minden rendben van...úgy megszoktam már, hogy folyamatosan küzdök vagy épp próbálom "fenntartani" magam.Lazítani, az nekem nem ment...eddig. Most gyakorolom. :-) Persze nem az életmódban, hanem az egész élet élvezésében.
Ha tehetitek, álljatok meg egy percre mikor kiléptek az ajtón reggel, szippantsatok a jó hideg friss levegőbe. Máris mosoly kerül az arcotokra, és nem is indul olyan rosszul a nap! :-)
