Szenteste egybegyűlt a család, mindenki itt volt aki a legközelebb áll hozzám és lehetősége volt itt lenni velünk. Anyósomék, Mamámék, Hugi és kisApi is. Szép nagy számban ültük körbe az ünnepi asztalt majd közösen énekeltük a Mennyből az Angyalt. Nagyon meghitt volt.
Ezen a délutánon többször és többen is elérzékenyültünk. Még pár könnycsepp is kicsordult...de kezdem az elején.
Nagy rábeszélések és szépen kérések után sikerült elérnem, hogy az egész család egybegyűljön nálunk karácsonykor. Nem volt könnyű, mert az "öregek" nem igazán akartak mozdulni. Ekkor annyit tettem csak, hogy szépen kértem, hogy jöjjenek el. Erre minden szív kinyílt és igent mondtak.
Szenteste napján délelőtt nagy sürgés forgás volt a konyhában. Idén, már nem csináltam nagy ügyet, sem lelkifurdalást abból hogy ki-ki mit eszik az ünnepi asztalnál. Korábban lelkifurdalásom volt ha ráerőltettem mindenkire a makrós kaját, de akkor is ha más ételt is kitettünk. Sehogy sem volt jó. Idén megfogadtam, hogy gyakorlom az elfogadást és hagyok mindenkit a saját útját járni. Hiszen nekem is kellett egy nagy lökés, az endometriózis arra, hogy váltsak. Más miért tenné meg csak a két szép szememért. :-)
Mire hazaértem, a húsleves már elkészült, melynek az "illata" azonnal megcsapott. Húúúúú de kemény!!!! de ezt rajtam kívűl más biztos nem érezte... :-) (Hugit kivéve) Még előző este elkészítettem a kókuszgolyót és a Madonna Chefjének Ericnek a creme brullé receptjét. Hát ezt még gyakorolnom kell mert a sok agar-agar miatt szerintem túl kemény lett. Finom, de olyan mint a pannacotta. Kemény. :-) Szóval folytattam a főzést, amit már előző este megterveztem. Készítettem egy shoyu (tamari) boullion-t jégcsapretekkel és újhagymával, hogy meglegyen a kellő alap az azt követő hal és tofukrokettnek. Készítettem hozzá préselt salátát, amelyben pirosretek díszelgett még és reszelt citromhéj, gyömbérpickle darabokkal. A halat a sütőben sütöttük meg zöldségekkel, a tofukroketthez mustárt ajánlottam. Rizs-vadrizsmix keverék volt a köret, köles-karfiol pürével és birsalma-paszternák pürével. Desszertnek pedig az előbb említettek mellett volt még kókuszrolád és gesztenyealagút, meggyes-mákos és gesztenyés beigli is. Kaptunk még Gabiéktól egy kics gyömbérkenyeret és mandulássütit is ajándékba. Isteniek lettek.
A hagyományos ételek közül mindenki más húslevest evett, de a másodiknál csak a krumplipüré volt a nem makrós. No meg egy kis kacsa, ami az ebéd végére készült el így az inkább a mai fogás lesz.
A győztes a hal mellett a birsalma-paszternákpüré és a köles-karfiol püré lett. A nagyapám és az apósom is kétszer szedett a makrós ételekből.
Még az is elhangzott az ünnepi asztalnál, hogy a makrós beigli finomabb mint a hagyományos. Ezt persze igyekeztem elütni, mert szegény anyósom egy csomót fáradt vele és biztosan finom lett az is...csak ha a párom már nem szereti annyira a cukros édességeket akkor neki persze, hogy nem olyan finom. Változik az ízlelés.
Egész délután ettünk. :-) Vacsoránál megkóstoltam a makrós töltött káposztát, de az igazat megvallva, nekem a Kepes Jutkáé a mikulásbulin sokkal jobban ízlett. Bizonyára az ízesítés mert ezt a káposztát szabadtűzön készítették, annyi sok szeretettel.... más még nem kóstolta meg, úgyhogy majd begyűjtöm az információt.
A desszertek fogyasztása közben egy papírtekercset adtunk át mindenkinek, amiben az állt, hogy összeházasodunk! Nem gondoltam volna, hogy sírni fogok, de a boldogságtól, hogy ebben az életben megtaláltam az igazit akinek életem végéig a társa szeretnék lenni... jóban-rosszban, elérzékenyített. A gondolat, hogy új családom szeret, örül nekem és be/elfogad, (minden makrós dolgommal együtt) nagyon boldoggá tesz. :-)
Hát így telt nálunk a Szenteste...boldogan, meghitten.
