A múlt heti 5 napos tábor távol a város zajától, madárcsicsergés, bagoly huhogás, farecsegés és érezhetően friss, tiszta levegő társaságában telt 11 nővel a püspökszentlászlói arborétumban található plébánián. Órát nem vittem, térerő nem volt, így az idő, mint egy számomra érdektelen fogalom vánszorgott percről-perce, óráról-órára egyre előrébb, úgy, hogy alig lehetett észrevenni. Mintha meg is állt volna...
Egy más világban voltunk, ott, ahol nem számít az idő, nem ismerik a szót: stressz, nincs rohanás, zaj, büdös..
Visszatérve a városba, ma reggel már sztrájkoltam és szabotáltam a munkába jövést. Nem keltem fel időben, így kapkodással kezdtem a reggelt, mindent elfelejtettem és ezért legalább háromszor mentem vissza a lakásba valamiért. Annyira nem állt még vissza az agyam arra, hogy hipp-hopp döntsek és ne gondolkozzak csak cselekedjek, hogy folyton akadályokba ütköztem. Túl nagy a kontraszt, még idő kell míg újra megszokom a pörgős életet...vagy lelassítom egy kicsit.
A részletes beszámolók minden napról hamarosan felkerülnek a blogra, hogy minden napból kapjatok egy kis ízelítőt fényképekkel együtt.
Már nagyon készülök a holnapi főzőtanfolyamra! :-)
