Az esti főzősulin 7 csodás nőszemély mellett eljött két nagyon kedves fiatalember is akik kellőképp megfűszerezték az estét. A sok női energia mellett volt két erős férfi energia is, melyet rezni lehetett az egész társaságon.
Beszélgettünk általánosságban a makrobiotikáról, az elméleti háttéről, filozófiáról mely mögötte áll, a gabonákról, zöldségekről, algákról ezek hatásairól a szervezetre, nyári vágásmódról, ízekről, érzésekről.
Sokat gondolkodtam közben, hogy annyi információ áll rendelkezésünkre, hogy mikor miről beszélünk, az nagyban függ a hallgatóságtól, hogy merre terelődik a téma. Bár többen voltunk, mint az elmúlt alkalommal, a kérdések jobban jöttek akkor. Lehet a családiasabb jelleg bátorságot ad a kérdések megfogalmazásához, vagy egyszerűen csak nem akarták megzavarni a mondantómat, vagy kizökkenteni a folyamatból. Nem tudom, de a lényeg az, hogy bátran kérdezzetek, akármit, nincs banális kérdés itt sem, és ha tudom a választ, nagyon szívesen megosztom, csak számomra nem biztos hogy kérdés az, ami a hallgatóknak igen, és magamtól nem biztos hogy felhozom a témát.
Az tetszik nagyon ezeken az alkalmakon, hogy kis csoportok is kialakulnak és az emberek elkezdenek beszélgetni egymással, tapasztalatokat cserélni ami nagyon fontos ha az ember kicsit odafigyel magára és változtat dolgokon a "normális" étkezéshez képest.
Kell a támogatás minden oldalról, hiszen nem könnyű ebben a világban "másnak" lenni. Ha van egy jó praktika, ötlet, ami segítheti a lavírozást az új életmód és a régi között, azt nagyon jó hallani!
Egy ilyen óra engem az egekig feltölt. Este miután az utolsó vendég is elment fél 11 után, még gyorsan összerántottam a lakást, egy óra alatt szép rendet varázsoltam. Azon kaptam magam, ahogy lehuppantam a kanapéra, hogy na most nem tudok már felállni. Egészen addig semmilyen fáradtságot nem éreztem.
Az ételek megosztották a résztvevőket, de a desszert mindenkinek ízlett, ahogy láttam. :-) A túlságosan fűszeres és ízfokozós ételekkel szemben a makrobiotikus kaja íztelennek hathat először, (lehet másodszor is) :-) de idővel amikor az ízlelő bimbóink kitisztulnak, vagy elkezdenek tisztulni, úgy fogjuk megérezni az egyes összetevők ízeit, egyiket a másik után.
Nehéz még úgy főznöm, hogy nem a saját szám íze szerint. Vicces, amikor azt mondják az emberek, hogy ááá ők alig használnak sót és sótlanul esznek...majd mikor megkóstolják a főztöm, azt mondják rá, hogy sótlan. :-) észre sem vesszük, hogy ugyan lehet hogy nem sózunk rá a kantinba vásárolt főzelékre, vagy krumplipürére..de bele sem gondolunk, hogy azért, mert az már agyon van sózva.
Nagyon fontos a só az ételekben, de csak mértékkel. Amikor kezdtem a makrót egyáltalán nem használtam sót, csak szójaszószt és misot ízesítésre. A só csak a fürdőkádba, vagy lábfürdőbe fogyott el, másra nem használtam. Bocsánat, hogy csapongok, de azt jó ha tudjátok, hogy ha illóolajat tesztek a fürdővízbe, akkor jó ha pici sóban keveritek el, mert így tud feloldódni a vízben. Különben csak a tetején úszkál...
Visszatérve kíváncsian várom a visszajelzéseket, hogyan érezték magaukat azok, akik ott voltak tegnap este. Nagyon megköszönném, ha ide a blogra válaszolnának, jó volna itt olvasni a pozitív és a negatív dolgokat egyaránt. Mindenkitől kérni fogom, hogy legalább egy negatívumot is soroljon fel, mert ilyenkor hajlamosak az emberek nem mondani rosszat, nehogy megbántódjon a másik. De ettől most nem kell félni, külön kérem az őszinteséget.
A tegnapi desszert receptjét természetesen egy következő postban megírom! Nagyon örülök, hogy ilyen nagy sikert aratott. Jól látszik, hogy most ezekre a finomságokra vagyok rákattanva. :-)
Sajnos fényképet én megint nem készítettem, de jövő héten mostmár kiteszem az asztal közepére. Viszont a lányok csináltak fényképeket, azokból szeretnék kérni, hogy feltegyem ide a blogra.
Nagyon pozitív élményekkel gazdagodtam tegnap este, köszönöm mindenkinek aki eljött!