A lányokkal mindent megfőztünk, amit erre az estére beterveztem.

Volt rizstészta chips, wokos tészta, és nyári zöldséges szószos is. Csináltunk préselt káposzta salátát és umeecetben párolt bojtorjánt pirított szezámmaggal. Volt édes-sós (tamaris-rizsszirupos) pirított mandula  és brokkoli csíra is a tejszínes szószos pennén.

Minden nagyon finom lett, de a meglepi desszert azért az est egyik fénypontja lett szerintem. Legalábbis nekem nagyon ízlett... :-) A többiek véleményét pedig szívesen venném, akár itt a blogon is.

Jókat beszélgettünk az egészséges életmódról, sokat meséltem a saját tapasztalataimról, benne voltam én is az egész estében ugyanakkor mindenki más is aki itt volt. Az ételek energiája úgy érzem tükrözte a kiegyensúlyozottságot és nyugalmat, amit mindenki áraszott. Nem volt kapkodás, izgulás, volt időnk mindenre. Fél 9 körül ültünk le vacsizni, addigra minden elkészült. Kb 1.5 óra volt a három féle tészta és két féle saláta elkészítése.

Két nagyon kedves bókot kaptam, az egyik az volt, hogy nem hiányzott ezek mellől az ételek mellől a hús, a másik pedig, hogy végre egy makrós kaja, ami ízlik! :-)

Biztosan ráismer az aki ezt mondta, de nekem zene volt a füleimnek, mert büszke vagyok nagyon a lányzó akarására és kitartására, hogy bár szinte semmi nem ízlik, azért próbálkozik! Becsülendő és nagyon tisztelendő dolog! Szóval hajrá, van olyan makrós kaja, ami ízlik. :-) (a desszerteken kívűl)

8 körül betoppant a párom egyik barátja is, azzal a címszóval, hogy megbeszélték a találkozót... de szerintem tudta hogy finomakat főzünk, és jött kóstolni! :-) Szerencséje volt, mindegyik tésztából és salátákból is maradt, majd mindent végigkóstolva megállapította, hogy nagy mázlista a párom, és hogy minden nagyon ízlett neki. Bár vegának mondja magát, ritkán eszik csak húst és többször is evett már a kajákból nálunk, az eddigiek közül ezek az ételek ízlettek neki a legjobban. Ezek hasonlóak nagyon a "normál" ízekhez, étkezéshez. Fél 11-re végeztem a pakolással most nem csúsztunk el egyáltalán. 

Az este fénypontja az volt, hogy két jó hírt is kaptam két nagyon kedves PCO szindrómában szenvedő barátnőmtől! Megintcsak igazolja, hogy ha el is keseredünk és néha úgy érezzük hogy nem bírjuk tovább és feladjuk ezt az életformát, vagy a tornát, és egyéb megoldáshoz nyúlunk, inkább próbáljunk meg türelmesek lenni és bízni magunkban és abban amit csinálunk. Előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét!

Szép estét mindenkinek! Nekem már nagyon szép!
Köszönöm, hogy azzá tettétek!