A tömött 26-os buszról leszállva eleredt az eső. Először csak óriás cseppekben, később zuhatagban, de így is csak 5 perc volt az egész. A nyári zápor úgy ment el, ahogy érkezett. Váratlanul, csendben. A szigeten a szökőkút mellett kerestünk egy nagyobb füves területet, ahová letehettük a pokrócainkat. Még csak 6 óra volt, amikor már 3-an ott gubbasztottunk a fűben. Előttünk a csodálatos makrós ételek, körülöttünk játszadozó fiatalok, a szökőkúttól kellemes muzsika szólt és néha-néha, ha a szél úgy fújta a vizet, egy kis frissítőt is kaptunk ebben a forróságban.

A táska mélyéről egyre-másra kerültek elő a finomságok. Sushi, vegyes gyümölcsös süti, hummus (két féle ízesítéssel), tönkölykenyér...

 ... és ahogy érkeztek a lányok, egyre kevesebb hely maradt a pokrócokon.

volt tofukrokett, koviubi, almás pite, szezámmagos keksz, és gyümölcsös grízpuding. Innivalónak citromos kukicha tea és víz.

Sajnos idejekorán lemerült a fényképezőm, így csak néhány életképet tudtunk készíteni.

10-en voltunk összesen lányok, de nem a létszám, hanem a részvétel a fontos. :-) Így kicsit többet megtudhattunk egymásról, jobban megismerhettük a másikat, kinek milyen nehézségei vannak akár az orvosokkal, akár a makrobiotikával kapcsolatban, hisz nem könnyű "másnak" lenni.

Szerintem nagyon fontos, hogy legyen egy közösség, egy csoport, ahol a dolgok mindenki számára egyértelműek, érthetőek és normálisak. Egy hely, ahol nem érzi magát egyedül az ember, sem nem kívülálló, különc. Itt mindenki ugyanazért volt ott. Egészséges szeretne lenni nőgyógyászati szempontból, hogy egészséges kisbabáknak adhasson életet!

Senkinek sem könnyű, de biztos vagyon benne, hogy aki tesz magáért annak sikerül! Előbb vagy utóbb, de sikerül!!! Csak türelem és kitartás kell magunkkal és a környezetünkkel szemben is. A végén minden jóra fordul!!!