A lakásban teljes a csönd. Esténként, amíg egyedül vagyok szeretem hallgatni a szomszédokat. :-)
Általában vagy a TV-t, vagy szép zongoraszót hallok. Van, hogy hajnalban, fél 7-kor játszik, de van, hogy este 8-9 óra körül ül a zongorához. Nem tudom ki lakik fölöttünk, még sosem láttam. Vagyis láthattam, mert jönnek le a lépcsőn föntről lakók, de hogy pont a miénk felett ki lakik?! azt nem tudom.
Csodaszépen játszik...nagyon szeretem hallgatni. Régen én is jártam zongoraórára. A vágyam az volt, hogy RIchard Clayderman-t játszak. Még alig 3 éve, hogy zongorázni tanultam és már azt gyakoroltam szabadidőmben. Persze nem voltam egy nagy művész. :-) Előtte csellóztam pár hónapig, szolfézson furulyáztam, énekeltem, de a hangom idővel elkopott...és ha valamit nem használunk, akkor az felkerül a polcra.
A művészet el is tűnt az életemből. Nem hallgattam komolyzenét, nem játszottam már semmilyen hangszeren sem.
Tavaly amikor hollandiában éltem, Gedeon, a tulajdonos egyik gyermeke egy trióban hegedült...nap mint nap hallhattam ahogy gyakorolnak, mert alattunk laktak a menyasszonyával. Amikor a folyosón összefutottunk, mindig csak arra kértük, bárcsak egyszer egy darabot az elejétől a végéig eljátszanának... :-) erre mondták, hogy menjünk el egy koncertre, ott meghallgathatjuk végig!
Amikor Lander elhunyt és a temetésén játszottak olyan érzés volt, mintha megszólaltak volna a lelkek azon a hangszeren. Mintha mindenki fájdalma egyszerre szólt volna...gyönyörű volt. Utána ismét az otthoni gyakorlások maradtak egészen a nyári konferenciáig.
Ott egy teljesen más csapat állt elénk. Nem ismertünk rájuk! A Deshima Trio igazi triová vált, és olyan csodákat játszottak, hogy könnybe lábadt a szemünk. Hol a boldogságtól, hol a meghatódottságtól.
Azóta is keresem azokat a remekműveket, azokat a hangokat, azokon a hangszereken....mert nem mindegy, hogy ugyanazt a művet 3 fő játsza vagy kettő, avagy egy több tagú zenekar szólaltatja meg.
Ha tehetném, meghívnám őket ide hozzánk...de félek nem lenne elég érdeklődő. Ha máskor nem is, legközelebb az nyári konferencián biztos lehet hallani őket újra. Ugyan már nem tervezem, hogy mennék....amit ott kaphattam, megkaptam, amint tanulhattam megtanultam és amit adhattam, odaadtam. De ami jó ebben az életben, hogy bármi megtörténhet! :-)
