Hétfő hajnalban szerettünk volna továbbindulni, de az 5 órás tervezett indulás ismét elcsúszott fél 7-re. Sajnos hétköznap már Olaszországban is megindunak az autópályán a kamionok és az útfebontás vagy baleset miatti dugók megsokszorozódnak. A nagyobb baj viszont az volt, hogy egy lejárót elnéztünk egy útfelbontás miatt így egy kis kerülővel (+1 óra) jutottunk el a Nizza felé vezető autópályára. Mégis milyen nyaralás az olyan ahol nincs némi izgalom, vagy kihívás, vagy meghökkenés, bármi csak valami legyen amin az ember felhúzhatja magát. Itt még nem hagytuk magunkat.
Franciaországban az autópályadíj fizetésekor egy tölcsérbe kell dobni az aprót, nem egy kalitkában ülő embernél kell fiizetni. Nagyon viccesnek találtam, hogy úgy be kell hajítani messziről a pénzt. Ahogy Nizzához értük a kijáratnál épp ahogy az aprópénzzel dobálóztunk hátulról nekünk jött egy Peugeot 308 CC (asszem, ha van ilyen, már nem tudom követni) A lényeg, hogy egy tűzpiros bérelt Cabrio 4 hölggyel, nagy kalapokkal, arany iphone-al, ékszerekkel, ahogy azt arra felé szokás. Félreálltunk, majd angolul elkezdtünk beszélgetni arról, hogy akkor hívjuk akiket ilyenkor kell, töltsünk betétlapot stb. Mivel álltunk és ő is csak belecsurgott szinte az autónkba, nem lett nagy kár, sőt. Egy elem fényezésével ezt meg is lehet oldani 25 ezer forint körül. A nők oroszok voltak és ahogy az előbb írtam, látszott ratjuk hogy nem voltak szegények. A bérelt Cabrio autó is erről árulkodott. Mivel túl hosszú idő lett volna végigvárni míg kijön az illetékes és felveszi a kárt, a hölgy arrafelé terelte a témát, hogy inkább készpénzben fizetne. 100 euróban állapodtunk meg, hiszen ennyiből itthon meg lehet csináltatni. Nem akartunk kiszúrni vele, hiszen márkaszervízben ez sokkal többe került volna. Kiderült, hogy nincsen náluk csak 50 euro készpénz és a nő kezdett egyre erőszakosabb lenni, hogy fogadjunk el ennyit és kész. Akkor már nem volt szimpatikus, így míg a dugók, az eltévesztett kijárat sem zabolázta fel kedélyeinket, addig ez a kis hölgy pár perc alatt fúriává változott és már nem is volt olyan megszeppent, amilyen egy balesetet okozó szokott lenni. Addig-addig vitatkoztunk míg végül nagynehezen összeszedett még pár eurót így 87-re rúgott már a szám. Természetesen ezt sem fogadtuk el, így végük egy benzinkútnál tankolt az autóba még 13 euróért, hogy meglegyen a 100-as. Kérdem én. Tizes skálán mennyire nézett bennünket hülyének?! :-) Felháborító, hogy ilyen körülmények mellett ennyire zsugori legyen valaki, hogy ha már kárt okoz, akkor még ő alkudozzon a fizetendő összegen. Mindegy is, a lényeg, hogy egy óra elvesztegetése után, 87 euróval és 13 eurónyi benzinnel továbbindultunk a part felé.
Cote d'Azure. Nem véletlen, hogy így hívják! Csodálatos fehér habok, égszinkék tenger, mintha valami trópusi helyen lettünk volna. Ezer ember a parton, 30 fok árnyékban, egy felhő sem volt az égen. A látvány, lenyűgözött. Sikerült a part mentén parkolóhelyet találnunk, majd egy finom halas étterembe mentünk ebédelni, (Chef Freddy) ahol Aiolit ettünk párolt zöldségekkel. Ez egy vegyes haltál volt, hozzá párolt zöldségek és szószok. A halak finomak voltak nagyon, a zöldség kevés, így ár-érték arányban azt kellett hogy mondjam, iszonyat drága volt! Azt hittem, hogy ez az étterem itt a parton egy kifejezetten drága hely, de utunk során kiderült, hogy kb mindenhol ennyibe kerül.
Ebéd után kerestünk egy talpalatnyi helyet a strandon, leterítettük a törölközőt és irány a víz. Finom kellemesen hűvös volt, amit szinte azonnal meg is szokott a testünk, majd úszkáltunk a habokban egész estig. Vigyázni kell, mert azon a részen hirtelen mélyül a víz. Pár lépés után, már nem is ért le a lábunk. A pincsi-pancsi után estére értünk a szállásra, ami Theoule Sul Mer-ben volt, kissé távolabb a zajos, felkapott Nizza és Cannes városától a hegyoldalban. Megtévesztő volt, mert két Tiara hotel is volt ugyanabban az utcában, de az első, ahová leparkoltunk az egy 5 csillagos exkluzív hotel volt. Sajnos, mi nem oda mentünk... :-) Annak a hotelnek csak egy hátránya volt. Nem rendelkezett saját tengerparttal. Ahová mi mentünk, na annak volt saját partja! :-) A szoba egy luk volt természetesen, hiszen akciósan vettük így inkább a privát beach-et, a kertet, a kilátást és az úszómedencét kellett megfizetnünk. Az árban ugyan még benne volt a tenisz és a pingpong, az edzőteremhasználat, de ebbe a meglegbe és ennyi látnivaló-program mellett kinek van ideje és kedve ütögetni.
A kiilátás meseszép, csend és nyugalom, igazi pihenőhely távol a városok zajától...
