A múlt heti eltűnésem oka: szabadság Languedoc Roussilon tartományban, Thézan lés Béziers-ben, egy kis helyes falucskában Franciaországban a tengerpart közelében.
A legolcsóbb fapados légitársaságot kiválasztva egy nappal korábban indultunk, így az éjszakát London Lutonban töltöttük. Nagyon viszontagságos volt az esténk, miután késve indultunk, dugóba ültünk, hisz péntek este mindenki a Balatonnak indult, így már budán óriási sorok várakoztak. Sikerült a hegyen át egérutat nyernünk, majd rövid kitérőt tettünk egy tankolás erejéig, ahol azt hittem, elhagytam a táskám, telefonnal, bankkártyával és jogosítvánnyal együtt. Miután letiltattam a kártyát és túllendítettem magam az első sokkos állapoton, megtaláltunk mindent elbújva az ülés alatt. Mivel nem foglaltunk neten szállást Lutonban, a bankkártyám pedig elúszott, az is felmerült bennünk, hogy a reptéren éjszakázunk, hiszen a gép Béziersbe másnap délelőtt indult csak tovább. Szerencsére a pozsonyi gépet elértük, mert a pályán be tudtuk hozni a lemaradást, és kicsit ziláltan ugyan, de felszálltunk a londoni járatra.
Mivel ez a bizonyos légitársaság igen drágán szállítja a poggyászt, így csak kézibőrönddel utaztunk mindketten. Ez igen megrövidíti a reptéren való várakozási időt, hiszen becsekkolni nem kell, egyenesen mehettünk át az ellenőrzéseken a kapuig. A család többi tagjával a londoni reptéren találkoztunk másnap reggel. Ketten kocsival jöttek hála az égnek, így minden egyéb cuccunkat, ami igazság szerint csak a makrós dolgokat jelentette, elhozták nekünk autóval.
A teljesség igénye nélkül pakoltam kuktát, kést, hámozót, szűrőket, préselőt, rizst, kölest, árpát, árpapelyhet, lencsét, norit, szójaszószt, umeecetet, mirint, umeszilvát, kuzut, rizstejet, wakamét, kombut, rizstejszínt, szezámmagot, sót, tofut, aszalt vörösáfonyát, diákcsemegét.
Az angolok már jóval háklisabbak a szabályok betartására. Egyikünk kézipoggyásza ugyanis nem fért be az erre a célra készített mintabőröndbe bár megfelelt az előírt számoknak. Kkemény műanyag lévén ugyanis nem hajlott (úgy, mint a vászontáskák) és az erőltetés közben picit el is tört. Azonnal kiszedtek minket a sorból és kérték, hogy fizessünk 40 fontot és adjuk fel a poggyászt. Ebből az összegből olyan bőröndöt veszünk itthon, ami fűt-zenél-világít..így arra jutottunk egy 20 perces kérlelés, vitatkozás, veszekedés után, hogy kipakoljuk és otthagyjuk nekik a táskát, csináljanak vele amit akarnak! Két zacskó volt nálam, amibe ki tudtam pakolni, ezért ebbe is belekötött a kedves reptéri alkalmazott hölgy, miszerint fejenként csak egy csomag lehet. Még szerencse, hogy velünk volt két cukipók kisgyerek is, akiknek nem volt saját csomagja, így hozzájuk lehetett passzintani az egyik zacskót. Addigra már olyan idegesek voltunk mindketten, hogy mindehova elküldtük szegény nőt, aki természetesen csak a munkáját végezte, és nem értette meg, hogy ebből a táska ügyből Pozsonyban nem volt probléma, a poggyásztartóba befér tökéletesen, és csak az anyaga miatt nem tud összenyomódni úgy, hogy a méretpróbát kiállja.
Idegességünköz hozzátartozik, hogy a Lutonon töltött esténken két hotelt is megnéztünk a neten melyek közel voltak a reptérhez. Egyik, - melyhez én ragaszkodtam - a legolcsóbb 35 fontos árat kínálta Easy Hotel néven, egy nagy lufi! Ahogy odaértünk már látszódott, hogy a pultot sem fognám meg olyan koszos és inkább egy éjszakás kalandokra használják a szobákat, a legolcsóbb szoba, mire éjfél után odaértünk 65 fontra rúgott. Nem mellesleg, nincs is ilyen áron szobájuk... :-) így szoba helyett, útbaigazítást kértünk a másik hotelhez, ahol 61 fontért 4 csillagos szállodai szobát kaptunk (ami nálunk kettőnek felel meg kb), annyiért, amennyiért a neten hirdették, tiszta, kényelmes, a célnak tökéletesen meg is felelt. A gond "csak" annyi volt, hogy nem volt nálunk elég font. A taxira több kellett mint amivel számoltunk így 6 font híján kevesebb pénzünk volt. Váltani nem lehetett a hotelban (ilyet sem hallottam még), kártyánk ugye nem volt... :-), így két kedves fiatalembert kértünk meg, hogy segítsenek ki minket 6 fonttal 10 euróért cserébe. Sikerrel jártunk és hajnali 1 kor már a szobánkban kényelmesen pihenhettünk.
Szombat délben leszálltunk Béziers repterén, ahol azonnal megcsapott a párás 30 fokos levegő, perzselt a nap és kellemesen fúlj a szél... végre ideértünk!!!
Kiszállás után egy 7 személyes szuper Peugeot 5007-es autót béreltünk, hogy az egész család beférjen és elindultunk mesebeli szállásunk felé...
