Ha lehetne mérni a rosszkedvet, akkor az enyém most biztos kiütné a biztosítékot.

Ma voltam ultrahang vizsgálaton, és a pár hónappal ezelőtti eredményhez képest romlott az állapotom. Sajnos a ciszta nőtt és még a jobb petefészkembe is befészkelte magát egy. Egyszerűen nem tudom mit rontottam el.... Bokor doki azt mondta, hogy nincs vele mit tenni ne keseredjek el, ezekkel nincsen baj, ha fáj vagy bármi szokatlant észlelek, akkor jelentkezzem.

Engem ezzel szemben a hír eléggé sokkolt. Jól vagyok, boldog vagyok, jól érzem magam a bőrömben, a tüneteim teljesen elmúltak! Mégis mit rontottam el? Mit nem csináltam jól, vagy min kell még dolgoznom, mélyebbre mennem amit eddig még nem aknáztam ki?

Tudom, hogy az endometriózis egy never ending story. Legalábbis nekem ez a tapasztalatom vele. Hol jobb, hol rosszabb. Mindenkit azzal bíztatok, hogy legyen elnézőbb magával szemben, ne hibáztassa magát, most épp magamat nem tudom meggyőzni... persze csináljunk egy önvizsgálatot, hátha kiderül abból valami, de nem lehetünk mindig mi a hibásak..?! Vagy mégis?!

Az Infertility and Reproductive Disorders c Michio Kushi könyvben azt olvastam a legvégén mint konklúzió, hogy "a Földi és az Égi energiák hoznak létre bennünket és hatnak ránk. A betegség egy jele annak, hogy ezek az energiák tudnak akadálymentesen áramolni a testben. Ez a saját életmódunknak az eredménye, nem az Égi és Földi energiáknak a hiánya. Akkor jöhet létre a valódi gyógyulás, ha elfogadjuk, hogy mi vagyunk a felelősek az állapotunkért. Ez oly módon kezdődik, hogy felismerjük, kibillentünk a harmóniából a két magasabb rendű természeti erővel és megsértettük a természet általános elveit. Mindegy, mennyi ideje vagyunk betegek, az élet ereje ott van nekünk, hogy használjuk! Ez mindenki számára elérhető. Nem számít, hogy fogantunk meg, hogy születtünk és hogyan éltünk eddig a pontig, az életerő szabadon elérhető mindenkinek.... az élet, életet eredményez, ha hajlandóak vagyunk ezt lehetővé tenni."

Remélem, holnapra jobb lesz a kedvem és újra pozitívan állok majd mindenhez. Egy jó sírás már úgyis hiányzott... :-)

Kérdések-kérdések és még több kérdés. A válaszokat pedig csak szépen lassan találja meg az ember. Ha egyáltalán megtalálja... A lényeg, a hajlandóság a változtatásra és az önvizsgálat, ami ugye nem a legkellemesebb dolog. Ilyenkor az énünk igen ki tudja nyitni a száját, hogy márpedig én nem rontottam el semmit. De, valamit biztosan mert akkor nem itt tartanék... ezek jelek arra, hogy valamin változtatni kell. Na de min? Ez ám a kérdés...hát irány és keressem meg, nemigaz?!