Az a jó ebben az egészben, hogy amikor úgy érzed lejjebb már nem kerülhetsz, tudod, biztosan tudod, hogy jobb jön. Azért, mert ez így van rendjén. A jó és a rossz, a sok és a kevés, a hosszú és a rövid, a szép és a csúnya minden párban van, mindennek két oldala van.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az egyik oldal jobb mint a másik. Egyszerűen csak annyit tesz, hogy két oldala van. A jó makrobiotikus tanuló (azzzzazzz éééén) :-) és még sokan mások ha történik velük valami az életben, akkor kérdeznek, vizsgálódnak. Azt mondják, "Ez igen érdekes! Mitől van ez?" Folyamatosan kérdeznek és keresik a válaszokat. Semmi sem jó vagy rossz! Nem bírálunk, nem ítélkezünk, csak konstatáljuk a történteket és megnézzük, mitől lehet.
Biztos vagyok benne, hogy mindenkivel történnek dolgok nap mint nap, csak nem jut idő arra, hogy visszanézzünk a nap végén. Pedig milyen jó visszaemlékezni az aznap történtekre. Kicsit más szemmel nézni a dolgokat, mint amikor épp történtek velünk. Mindjárt nem olyan csúnya, rossz, szomorú hanem helyesebb, jobb, vidámabb. A jó dolgok pedig még szebbek, jobbak mert átlátjuk őket.
Semmi sincs véletlenül. A múlt heti megbeszélésem Adelberttel és Jarkával a továbbiakról, a jövőmről elmaradt. Ma kaptam a telefont, hogy holnap pótoljuk be. Múlt hétre igazán felkészültem abból, mit is szeretnék az elkövetkezendő időben még itt tanulni, mik a terveim, amikor hazamegyek, stb. stb. Ez mostanra megváltozott. Így a holnapi találkozó kicsit máshogy fog zajlani, mint ha múlt héten tartottuk volna meg. Egy pillanat alatt megváltozhat minden, a világ egy csoda, még akkor is, ha épp úgy érezzük rossz dolgok történnek velünk. De semmi sem rossz...mert semmi sincs véletlenül.
Ma sokat gondolkodtam és rájöttem a kisbabám nem véletlen nem született meg...annyira akartam, hogy jött, hogy lássam, képes vagyok rá, ki tud fejlődni bennem egy ÚJ ÉLET, de nem most, még nem most kell hogy ez így legyen, nem azzal akivel eddig éltem, nem abban az életben amiben eddig voltam. Mikor fent vagyunk a Mennyországba, kiválasztjuk a szüleinket és a sorsunkat. Ahogyan a babám is, úgy én is. A sorsomat alakíthatom egy bizonyos keret között, úgy, hogy terelgetnek odaföntről, akár a szüleim, akár a Nagy könyv, ahol aláírtam... régebben azt gondoltam ez mekkora marhaság. De igenis van benne valami...Ha nem tudok dönteni, akkor úgy alakul az élet, hogy eldöntődik..szép magyarosan. Mert már döntöttem régen, sokkal régebben és ha letérek az "útról" akkor visszaterelnek. Ugyanígy a betegséggel...ezek jelek, figyelmeztetések, hogy kapjam össze magam! Csak nem figyelünk rájuk...sokszor nem.
Ma figyeltem. Egész nap figyeltem magam és a reakcióimat. Szabad vagyok! Teljesen szabad. Holnap megállapodunk arról, hogy maradok. Ezt is tudom...nincs miért aggódnom, izgulnom. Kellek neki és ők is kellenek nekem. Egyelőre Amsterdam, de tervbe van, Olaszország és Franciaország is, Ausztria, Skócia... és ha a világ nem elég, hívom James-t :-)
Akkor most lent vagy fent vagyok?! :-)
