Az utóbbi hetekben nagyon elhanyagoltam a blogot. Az elmúlt 6 hónapban, mióta itt vagyok rengeteg minden történt. Mégis ez az utolsó hónap volt a legeseménydúsabb talán egész eddigi életemben.
Nem, ez talán így ebben a formában nem igaz. Úgy viszont igen, hogy ebben a pár hónapban kinyílt a szemem az életem több területe először káoszba került majd rendeződött. Úgy érzem, hogy egy transzformáción mentem keresztül egy olyan változáson, ami talán nálam a felnőtté válást jelenti. Döntéseket hoztam, figyeltem, tapasztaltam.
Kikristályosodott bennem, hogy tulajdonképpen miért jöttem ide és megtaláltam amit kerestem. Ez nem feltétlen egy happy end sztori, - bár én úgy érzem, számomra az - hiszen a felfedezés útja nem sima és egyenes.
Azzal a tervvel és bizalommal jöttem ide, hogy na, majd itt jól meggyógyulok, rendeződik az életem, a káosznak végre vége lesz, amit már otthon nem tudtam elviselni. Ettől a helytől és az itt megismert emberektől vártam a változást, hogy majd itt minden más lesz. Hallottam már a mondást, hogy nem menekülhetsz el a gondjaid elől mert mindenhol utolérnek, de úgy gondoltam gyerünk nézzük meg, hátha velem ez nem így lesz. Ugyanakkor bíztam benne, hogy hol máshol gyógyulhatnék meg ha nem itt...
A hónapok során rájöttem, hogy lehetek bárhol, akkor is rajtam múlik az, hogy hogyan érzem magam, mind belül és mind kívűl. A káosz ott is utolér, a gyógyulás ott is rajtam múlik csak annyi változott, hogy fizikai munkát végeztem, amit nagyon megszerettem.
Nemrég úgy döntöttem, hogy végleg hazajövök. Megtanultam dolgokat, amik számomra új utat mutattak, méghozzá azt, hogy itt az ideje leszállni a földre, és a valós életben élni, hazajönni. Nem menekülni tovább, hanem megpróbálni itt helytállni egy olyan világban, ahol a makrobiotikus életmód nem a legismertebb és elfogadottabb és nem mindenki számára evidens és normális az, ami nekem. Itt megtalálni azokat a lehetőségeket és embereket akikkel és amivel kiteljesedhetek és boldogulni Budapesten egymás támogatásával.
Belevágtunk egy Központ létrehozásába, vannak a főzőtanfolyamaim, tartunk rendezvényeket és népszeűsítjük ezt a csodálatos életmódot itt, ahol itthon vagyok és a legnagyobb szükség van rá!
Szóval nem tűntem el örökre, csak volt egy kis szünet.
Hamarosan jönnek a sűrűbb bejegyzések, receptek, képek, infók, beszámolók!
Kalandra fel! Itthon! :-)
