Vasárnap reggel az előző esti finom barnarizsből csináltam kását, azt ettem umeboshi szilvával. A fiúk ismét a saját kis reggelijüket, a párom halat, a kisfia pedig túrógombócot. Azt hiszem a spirituális csatornák tisztításában egyedül vettem részt, de ez is egyfajta élmény.
Délelőtt folyamatosan esett, így úgy döntöttem dolgozom egy kicsit. A teraszon bebugyoláltam magam egy meleg pokrócba, kihoztam a gépem és a jegyzeteimet és belefogtam Ági étrendjének elkészítésébe. Ez a hely és idő tökéletes volt számomra. Megnézegettem a Kushiban tanultakat, ötvöztem az itthon tanultakkal, Zsuzsám által átadott tananyaggal és a saját tapasztalataimmal, majd figyelembe vettem, hogy Áginak van egy szerető párja, akiről nem feledkezhetünk meg, ugyanakkor az első és legfontosabb, hogy Ági álma váljon valóra így ebben szeretnék segíteni neki minden tudásommal és tapasztalatommal.
Ebéd utánra ismét elcsendesedett az ég, így kirándulni indultunk a vízeséshez. Ez egy 2-3 órás túra, ha lassan megyünk, közben fényképezgetünk és megállunk csodálni a természet szépségeit. A vízesés mellett ismét egy víztározót láttunk, mely hogy honnan telt meg vízzel senki sem tudja. A hegy belsejéből jön az biztos, de sajnos a szememmel sem tudtam végigkövetni, honnan. Elbújva a mélyről...
Mentünk-mentünk az ösvényen, a patak mellett fölfelé a hegynek, míg egy tisztásra értünk, ahol még tábortűz maradványait láttuk. Ott szakadt meg az út, onnan már tovább nem lehet menni. Kicsit elidőztünk, kacsáztunk a patakban, majd visszafordultunk a házhoz. Mire leértünk, ismét eleredt így elkezdtünk összepakolni és hazaindultunk. A vacsorám kimaradt aznap, mert úgy éreztem nem szeretnék enni, nem kívántam csak a rizst. Arra vágytam, hogy egy kis kölest is ehessek, vagy valami más gabonát legalább. Érdekes hogy a fantáziálásaim az ételről inkább a zöldségek és a babok felé húznak. Ezek hiányoznak nagyon. Egy jó miso leves, egy jó azuki bab. Az édességek, algák, eszembe sem jutnak. :-)
53 kilóval ébredtem reggel. Két étkezés maradt ki a 2 napban, és máris ledobtam vagy 3 kliót. Persze egyáltalán nem akarok, de ez ezzel jár.. Igyekszem odafigyelni hogy egyek azért 3-szor egy nap és változatosan a gabonákat és az elkészítési módokat, (reggel kása napközben sima, este kicsit sósabban), de a rizs az csak rizs. Üresen, az üres rizs, semmi más. Annyi viszont biztos, hogy lekerült a figyelmem arról hogy azon gondolkozzam mit főzzek ebédre vagy vacsorára. Meg van oldva, és nem is gondolok rá többet. :-)
