Pénteken kettős érzelmekkel fogadtam a hírt Mayától, hogy Linda az olasz lakótársam, megy a nyári konferenciára dolgozni.
Mayától egy receptet kértem el, amit nagyon kedvesen el is küldött nekem, majd rákérdezett, hogy nincs-e kedvem menni a Nyári konferenciára dolgozni, merthogy a Linda is ott lesz.
Egy, nekem Adelbert kijelentette, hogy nem akarja hogy menjek oda dolgozni ha eljövök haza Áprilisban. Mivel így döntöttem, gondolom nem akarják hogy menjek, pedig én nagyon szívesen mennék és fel is ajánlottam, sőt még azt is, hogy ha megszorulnak, egy-két hetekre szívesen kimegyek dolgozni a Deshimába ha időm is engedi és a párom is egyetért, de így hosszú távon már nem tudok tovább ott élni.
Erre fel kicsit csodálkozva fogadtam már a kérdést is, hogy nem-e megyek?! Megírtam, Mayának is, amit itt, hogy Adelbert nem vár, amire azt a választ kaptam, hogy ő beszélt Jarkával és hogy várnak szeretettel ha szeretnék menni csak írjak egy levelet. Az eljövetelem után inkább várnám azt tőlük, hogy bocsánatkérésük jeléül ők tegyék meg az első lépést, de lehet hogy mégis nekem kell. Meglátjuk egyelőre még szeretném itthon is megbeszélni, hogy mi legyen, utána reagálok a levélre.
Ami még megdöbbentett az az, hogy Linda kategórikusan kijelentette, hogy márpedig ő soha többet ide vissza nem jön és hogy a Nyári konferenciára sem jön azt tuti, mert óriási munka és egyáltalán, erre fel most mégis ott lesz. Nem szeretem az olyan embereket, akik a szélrózsa irányába hajolnak amerről a szél fúj. Mindegy, ez is egy tanulópénz, hogy a helyén kell kezelni őt is. Pláne, hogy kb 3 hete nem válaszol a levelemre sem...
Meglátjuk hogy alakul Kushiékkal és jelentkezem.
Bár azon sem lepődnék meg, ha Amszterdamba akarnák hogy dolgozzak és ne a Nyári konferencián, de az sem lenne baj, mert legalább nyugalom lenne a Deshimában. :-)
