A vegyes főzés azért okozott némi nehézséget számomra. Érdekes, hogy mennyire nem jelent semmit ha meglátok egy húslevest, húst, vagy sült kacsát, libát....meg sem fordul a fejemben, hogy de megkóstolnám....ettem ugyan régen húst, de ilyenekért sosem voltam oda. Bezzeg a rántott csirkemell, krumplipürével. Ez volt a sláger.
Az viszont, hogy 3 év makrobiotika után főzés közben ezek az előbb felsorolt ételek milyen illatokat, (mondanám szagokat) terjesztenek, meglepődtem rajta.
Nem is tudom mihez hasonlítható, mert korábban nem is éreztem egyáltalán a hús illatát, és ez rajtam kívűl a mai ebédnél sem volt másként. Hiába kérdeztem mindenkit, de nem érezték rajtam kívűl, de semmi. Emlékszem, anyukám mondta, hogy egyáltalán nem hiányzik neki a hús, mikor már kiderült a betegsége és elkezdett egyfajta húsmentes diétát. Egyáltalán nem vonzotta még a látványa sem a húsnak, az illatát amit én éreztem most viszont akkor ő is érezte. Ezért sem kívánta meg sosem.
Szóval a főzés nem volt könnyű, energetikailag biztos hogy katyvasz lett az én ebédem is, hiszen egymás mellett főtt a kettő, miközben néha lélegzetvisszafolytva kavargattam a brokkolikrém levest. Az asztalnál az egy főre eső makrósok száma 1:9-hez volt, és nagyjából középen ültem. Többször levegővétel nélkül. :-)
A mai menüt már igyekeztem tisztítóra készíteni az előző napok beigli és sütikéi után. Ahogy vége lett az ebédnek a fejem meg is fájdult és azóta is folyamatosan fáj. Érdekes, inkább hátul vagy az egész. pedig a jin okozta fájdalmakat a homloknál érezzük jellemzően.
A családunk szerintem böjtbe kezd bár nekik gondolom meg sem kottyant ez a sok húsos étel. De ahogy látom, a párom már szenved.... jön még kutyára kamion. :-)
