A hétfő és a szerda eszméletlen hosszú volt. Mindkét nap este fél 9-ig voltak óráink reggel 7-től. Nem mondom, hogy nem vagyok fáradt... A reggeli do-in óráinkat új tanárunk John Kozinski tartja, akitől emellett a diagnosztizálást tanuljuk. John magas, arca pirospozsgás, tekintélyt parancsoló, de szimpatikus emberke. A do-in a Chi vagy KI (életerő) energia áramlásának helyreállítása a testben. Ez egyfajta önmasszázs, különféle technikákkal, például nyomkodás, ütögetés, csapkodás, kopogtatás. Ezeket a testben végigfutó meridiánok mentén alkalmazzuk, melyek a szerveinkkel vannak kapcsolatban. Az óra egyik fele do-in gyakorlatokból áll, a másik pedig a tanár által szabadon választott. John qigong (csikung) mozdulatsorokat tanított nekünk, melyekkel energetizáljuk a testet, harmonizáljuk a lelket és a merdidiánok mentén gyógyítjuk a szerveket. Lassú, folyamatos mozdulatsor, melyet nyitott szemmel végzünk, kivéve a legvégét, amikor is pár percre mindenki magába mélyed és átérzi a mozgás hatását. Bizsergés az ujjakban, vagy akár az egész testben. Nagyon különleges.
Szerintem ha nem ilyen órákkal kezdenénk a napot, biztos nem lenne energiánk végig csinálni. Egyik óra jön a másik után, (healing, diagnosis, cooking class) melyek között vagy nincs szünet, vagy max fél óra, ami nagyjából semmire sem elég. Az étkezések ideje egy óra, amit én mindig kitöltök. Szeretek nyugodtan enni... sokan beszélgetnek közben, Diane például egyfolytában dumál. Még így is, hogy szegénykémnek múlt péntek óta alig van hangja. Van egy taiwan-i srác és a felesége Ju-Minn és Romana, na ők az én "barátaim", mert szintén szeretnek csöndben enni és élvezni az ízeket, így jókat mosolygunk, miközben körülöttünk csak dumálnak mi pedig egy másik dimenzióban vagyunk.
A héten elég sok diagnózis óránk volt, ami szintén nagyon érdekes. Részleteiben vettük az arcot (áll, homlok, orr, orrcimpa, fül, szemek) a hajat, bőrt, kezet és a kézfejet. Miután megtudtuk a testünk egyes részei melyik szervre utalnak, egymáson nézegettük, hogy kinek milyen változások láthatóak a testén. Ma a kéznél nagyon vicces volt, 6-an voltunk a csapatba, 3 lány, 3 fiú és egymás orrát nyomkodtuk, meg a kezét fogdostuk a füleket ugyanígy, persze nagyjából semmilyen okos végeredmény, vagy következtetés levonása nélkül. Pl. a száj színe attól függően hogy alul van fölül (alsó ajak a vastagbél, felső a vékonybél) nézed, megmutatja az adott szerv állapotát. Ha sötétebb a színe, akkor mi van, ha fehér foltos, akkor mi van, de igazából 100-200 ember diagnosztizálása után tudod megmondani, hogy az most milyen színű valójában. Megállapítottuk, hogy picit száraz a bőr a kézfejemen... ez a dehidratáltságnak a jele, ami lehet attól, hogy sok sót használok (szójaszószok, mert én nem sózom az ételt) illetve keveset iszom. Viszont azt is megtudtam ma, hogy a makrobiotikában nem írnak elő napi 2 liter vizet azért, mert azt mondják, hogy hallgassunk a szervezetünkre és akkor igyunk, ha szomjasak vagyunk, mert a zöldségekben amiket nap mint nap megeszünk elég víz van. Illetve azért, mert nem minden ember egyforma, tehát nem lehet rámondani, hogy mindenki igyon meg legalább 2 liter vizet naponta, hisz van aki meg tudja inni van akinek nincs rá szüksége. Az tetszik a makrobiotikában annyira, hogy abszolút személyre szabott. Nincs két egyforma étrend, vagy gyógymód, vagy életmód. Mindenki a saját szervezetére alakítja ki.
A héten már kétszer főztem! Először kedden másodszor pedig ma. Tegnap kimpira zöldséget készítettem Naomi-val, ami pirított szezámolajon sült répa, bojtorjángyökér és hagyma volt gyufaszálra vágva. Ez egy yang főzési technika, mert hosszú idejig alacsony lángon, fedő alatt főzzük a zöldségeket. Az olaj yin, de a főzési módtól az étel maga yang lesz. Nagyon erősít, összehúzó hatása van a szervezetre és a férfiak ehetnek belőle többet. Erről még nem meséltem szerintem de a yin és yang egyensúlyán alapszik minden a makrobiotikában. Mindig az egyensúlyra törekszünk a főzésben is, ugyanúgy mint az élet más területén. Mivel ez egy hosszabb téma és még én sem értem igazán, erről egy másik alkalommal írnék bővebben.
Ma árpasalátát készítettünk Romana-val, egy kis shoyu-s gyömbéres szósszal a tetején. Készült még lencsés árpa kuktában főzve, gomoku, ami japánul 5 szem-et jelent, (5 összetevőt) illetve egy árpa-csicseriborsót szintén kuktában. És ez után mentünk vacsizni...
Viszont rájöttem mikor eszem sokat... ha szósz van az ételekhez. Srácok a tökmagszósz, a tofuszósz, az újhagymaszósz, te attya úr isten!!! Egyszerűen nem bírom abbahagyni az evést, ha ráteszek belőlük a zöldségekre... tuti van benne valami, (mint a meki kajában az illat) ami drogként hat a szervezetre. Sosem elég belőle, és nem bírod abbahagyni. Úgyhogy mától mellőzöm ezt a fajta finomságot. Tény, hogy így jobban érzem az ételeknek az ízét, nem nyomja el a szósz erős íze. Remélem megkapjuk ezeket a recepteket, mert mindenképp szeretnék otthon is csinálni belőlük párat. A múlt heti menühöz képest sokminden nem változott, lehetnének picit kreatívabbak is. Több chef is dolgozik a konyhán de az egyikük, aki egy órát tartott már nekünk a vágásokról, nagyon furcsa figura. Egy mosoly nem hagyja el a szája szélét soha sem. Pedig mindig udvariasan megköszönöm az ételt, elmondom hogy mennyire finom volt és ha valamit kérdezek bármelyik összetevővel kapcsolatban, akkor is igyekszem szépen fogalmazni. Bezzeg Ő, egy mosolyra nem kanyarodik a szája, mindig komolyan válaszol és semmilyen érzelmet nem lehet leolvasni róla. Nagyon zavar. Lehet megkérdezem majd, hogy mi baja van.. persze nem így, csak furdal, hogy miért ennyire mufurc. Azon nevettünk Hugival, hogy ilyen finom kajáktól hogy lehet hogy nem boldog és vidám?! Lehet, hogy ő nem is eszik belőle, csak csinálja.
Holnap vacsi után esti mulatság lesz karaokeval. Az izraeli srác DJ volt, úgyhogy van jó sok muzsikája a laptopján. Vannak akik gitároznak.. ja erről jut eszembe. Hétfőn nagyon fáradt voltam este és mikor feljöttem a szobába, szerettem volna pihenni egy kicsit. Nem tudom ki volt az, mert túl messze volt, nem ismertem föl, de valaki a kertbe sétálgatva furulyázott egy másfél órán keresztül. Biztos hivogatta az állatkákat, én nem tudom, de annyira idegesített, hogy nagyon. Hihetetlen mód tegnap délutántól szakadt a hó egészen ma reggelig (igen, április vége van) úgyhogy ezt az elfoglaltságát ma kihagyta és tegnap is. A hó mostanra elolvadt és mivel memóriakártya nélkül mentünk reggel sétálni így nem tudtam megörökíteni ezt a jelenséget. Viszont a hétvégén itt is 25 fok lesz. Még hogy az időjárás nem yin és yang, mi? Szegénykém próbálja kiküszöbölni a havat a nagy meleggel. Remélem viszont, hogy már csak egyre melegebb lesz...
