Nem könnyű pánikbetegnek lenni. A bennünket ért stressz, negatív események, rossz párkapcsolat, munkakörülmény vagy családi háttér, bármi előhozhatja agyunk eme képzelgéseit, amivel nem tudunk mit csinálni, csak sodródunk és alig várjuk hogy vége legyen.

Több éve kezdődött nálam ez a dolog, Édesapám elvesztése után. 22 éves voltam amikor hirtelen meghalt, fel sem fogtam, hogy nincs többé. Az első tünetek egy fél év múlva jöttek elő. Félelem a gyomorba, összerándult a testem, rázott a hideg, vert a víz, homályosan láttam, fájt a tarkóm, gyorsabban vert a szívem. Nem tudtam mi lehet, arra gondoltam biztos csak leesett a vércukrom. Majd amikor sűrűsödött a "roham" és amúgy is egyre rosszabbul éreztem magam, elmentem a háziorvoshoz aki azt mondta, hogy valószínűleg pánikroham. Nem csodálkozott, hiszen egy komoly trauma után ez normális. Felírt 0,25-ös xanaxot, amit ha jött a roham egy felet bevehettem belőle. Nagyjából semmekkora adag nem volt, így gondolom a placebo hatás is igen erős lehetett azokban a percekben, hogy egy fél óra után jobban lettem. Ezt, ahogy észrevettem letettem a gyógyszert egészen a pénztárcámba, hogyha mégis bármi van, vagy nem tudok uralkodni a pánikon, majd bekapom. Szerencsére erre nem került sor soha többé. A rohamok mégsem csökkentek, sőt volt hogy újabbak jöttek. Féltem a liftben a bezártságtól, hogy beragadok. A váratlan eseményektől. Nem néztem hiradót hogy ne halljak rossz híreket. Nem ültem repülőre, volt hogy buszra sem mertem szállni csak a ház körül mászkáltam és még ott sem éreztem jól magam, egyedül csak otthon. Majd elkezdtem alternatív megoldásokkal segíteni a lelkemet, az idegeimet, így voltam kineziológusnál, jógán mely terápiákkal valamelyest jobb lett a helyzet.

Sajnos rá pár évvel (4,5) elveszítettem Édesanyámat is, így a pánikbetegségem újra felerősödött, talán még jobban is mint előtte. Nem mondom, hogy kiméletes dolgok történtek velem, ezért a történtek után méginkább próbáltam kezembe venni az életem, és segíteni magamon, mert ebben senki más nem tudott, erre rájöttem már korábban.

Sok egyéb alternatív módszer mellett (pl,pránanadi, családállítás, önfejlesztő kurzus, lélekszerelés - melyek mind egytől egyik segítették a szellemi fejlődésemet és pozitív hatással vannak az életemre - a végső győzelmet a pánikbetegség felett a MAKROBIOTIKA hozta meg!

Sosem gondoltam volna, ha változtatok az étkezésen, az ilyen hatással lesz a testemre, lelkemre egyaránt. Már rövid idő után éreztem, hogy a gyógyszer ami a pénztárcámban lapult, kidobhatóvá vált. Mosolyogtam és megköszöntem neki a biztonságérzetet, amit adott éveken át mielőtt végső búcsút vettem tőle. 

Egyre kevésbé féltem a liftben, 10 hónap makrózás után egyedül repülőre ültem és nem is akárhová mentem, mint Amerikába... Nincs klausztrofóbiám, a korábbi gombától való félelmem (hogy mérgező) szintén elmúlt, visszatért belém az erő, a magabiztosság, szilárd lábakkal álltam újra a földön két lábbal és kijelenthetem mostmár NEM FÉLEK!

Ez nagy szó! Óriási! A csoda, amit a kiegyensúlyozott étkezéssel elértem, a gyógyitalokkal, és ételekkel melyek mindegyike kész csoda, pozitívan változtatott a habitusomon, legyőztem vele a pánikbetegséget, folyamatosan javuló tendenciát mutat az endometriozisom, elmúlt az allergiám ami kb 6 éve kínzott minden nyáron....és ezek "csak" a testi tünetek egy része, amik pozitívan változtak. Még sorolhatnám mennyi mindenre jó a makrobiotika, ez az életszemlélet, amelynek annyi mindent köszönhetek!

Elsősorban az, hogy én tudok segíteni magamon, senki más. A tüneteket más tudja kezelni, de az okot, az alapproblémát nem szünteti meg. Hogy ha teszek magamért, annak van eredménye! Méghozzá pozitív! Csak kitartás kell, akarat és az, hogy tudjuk, magunkért tesszük nap mint nap és a családunkért! Akiknek lopva ugyan, de becsempésszük a falatokat, melyek az ő egészségükre is pozitívan hatnak.

Kérlek ha van hasonló tapasztalatotok a makrobiotikával vagy egyéb életmóddal, osszátok meg velem! :-)