Dolgozni, dolgozni, dolgozni!
Alig aludtam egész éjjel, annyira izgatott voltam a mai munka miatt. Első nap, hogy a Kushi Intézet éttermében dolgozhattam. A mai feladatom a salátabár felöltése volt, illetve takarítás. Ez természetes szerintem. A takarítás során legalább felkutatom a dolgokat, hogy minek hol a helye, és fokozatosan végigpucolok mindent, hogy ragyogjon. Takarítani amúgy is szeretek.
A salátabárban van 3 féle olivabogyó, 3 féle szósz a salátákra (shoyus, mustáros és szezámmagos) mindig van hummusz, ezen kívűl natto, nyers leveles zöld saláta, hideg tésztasaláta (ma kétféle volt) és készítettem egy cikóriasalátát, A délelőtt ezzel telt el, olyan hipp-hopp elment az idő, hogy azt vettem csak észre, hogy már az ebédhez sütöm a tempeh-t és blansolom a brokkolit, mert már több vendég is várakozott.
A tempeh édes-savanyú szószban valami fenséges. Félbarna tönkölyliszt, ugyanannyi víz és ebbe a masszába forgatom a tempeht, majd forró olajdban kisütöm. Utána egy édesmisos, mirines, rizsecetes szószba mártom, és a bunda beszívja ezt a szószt. Így kerül a vendégek tányérjára. Hát ha ettetek már jót... nagyon finom. Most legalább láttam, hogyan készül. :-)
Magamnak úgy csináltam, hogy a tempeht kisütöttem olajba, de nem forgattam lisztbe, majd jól leitattam az olajat, és beleforgattam az édesmiso-szószba. Nagyon fini lett! :-)
Maya volt ma a chef, készített egy miso és egy sütőtökkrémlevest, egy szejtán"pörköltöt" sütőtökkel, répával és hagymával, volt rizs-árpával és hijiki zöldségekkel. A blansolt brokkoli és a tempeht ez én feladatom volt. :-)
1-tól volt ebédidőm, nagyon jól esett leülni. Egész nap talpon voltam, mindenem fáj, mert sajnos az utóbbi 9 évben teljesen elszoktam a fizikai munkától... :-( De most, imádtam minden percét! Az a jóleső fizikai fáradtság, amikor csak úgy sajognak a porcikáid...na azt érzem most... Ebéd után belevetettem magam a munkába, az egyik polcról lepakoltam minden dobozt, melyekben a hozzávalókat, ízesítőket stb tartanak és azokat pakoltam ki, tettem rendbe és pucoltam ki a dobozokat kívűl-belül egyaránt. Kb másfél órát dolgoztam vele, majd jött a mosogatógép-pakolása kb 5 percenként, ki-be, ki-be, ahogy lejárt már ment is be a következő adag, a készet pedig eltörölgettem és tettem a helyére.
Nagyon jó érzés a pult mögött állni, "várni" a vendégeket, kiszolgálni őket, és látni az elégedett mosolyt az arcukon, hogy ízlett az étel.
Remélem egyszer nekem is lesz egy makrobiotikus éttermem, kis picike, hangulatos, ahol személyesen fogadhatok mindenkit, szeretettel....
