Múlt szerdán hirtelen ötlettől vezérelve elindultunk Olaszország felé egy rövid nyaralásra. Azért volt hirtelen ötlet, mert a lakás-problémáink úgy alakultak, hogy most kellett elmennünk az ez évi nyaralásra.
A Monfalcone melletti Sistiana strandra vitt az utunk elsőként, mert ez a legközelebbi part az olasz határtól. Szlovénián keresztül 5 óra alatt ott is voltunk. A sziklás part a hűvös víz, istenien hatott a nagy melegben. Még halacskákat is láttunk annyira tiszta volt.
Este értünk az én drága barátnőmékhez, ahol a családban épp vendégeskedett Federico Marchetti, az olasz válogatott második kapusa, akit idén Buffon kihagyott a keretből. (biztos féltékeny...:-) Én észre sem vettem, hogy egy Maseratti Grand Turismo áll a ház előtt (még az sem biztos, hogy jól írom a márkát) ami csakis Fede-é lehetett. A csoda nekem mégis csak az volt, hogy az én drága barátnőm pocakját megláttam a kisbébivel aki 4 hónapja ott növekszik benne. Nagyon cuki!!!!! :-) Vacsorára így mi nem csatlakoztunk a családhoz, ők étterembe mentek, nekünk pedig főzött a barátnőm egy isteni finom rákos tésztát (természetesen odafigyelt az alapanyagokra), bio zöldségeket vásárolt, volt zöldsaláta olivás-citromos szósszal és egy finom zöldség-gyümölcs turmixxal várt bennünket eper-szeder darabkákkal kis pálcikára szúrva. Hát ilyen vendéglátásban csak náluk van részünk!!! komolyan! Isteni finom volt minden és az a szeretet és kedvesség ahogy vártak minket, nagyon-nagyon jól esett!
Másnap elmentünk Jesoloba strandolni - ezért annyira nem voltunk oda - mert a part olyan mint itt a Balcsinál Siófok. Zsúfolt, inkább a fiataloknak való, nincsenek fák, nincsenek jó éttermek (persze mi csak a parton voltunk ami ugye a turistákra épül...) de azért élveztük a starndolást. :-) Este ismét finomsággal vártak bennünket, ahová az egész család csatlakozott így volt szerencsénk egy igazi Mamma-val, Fedevel a barátnőjével vacsoránunk és beszélgetnünk.
Fede volt olyan jófej és egy közös képre összeül a párom kisfiával úgyhogy nagy lesz az irigység a suliban, ha meglátják a képet! :-)
Vacsira zöldséges füstölt tofus kuszkuszt készített a háziasszonyunk, salátával, grillezett polentával, zöldségekkel, aszalt paradicsommal....mmmmmmmm Nyami! :-)
Finomságokban nem volt hiány.
Pénteken ott maradtunk a környéken, elmentünk megnézni egy szép várat Marostica-ban, a fiúk strandoltak, közben leszakadt az ég és egy két órás esőben volt részünk, amit sikerült otthonról élveznünk, majd elmentünk egy étterembe vacsorázni, ahol teljesőrlésű grillezett zöldséges pizzát ettem salátával. Mindig mindenhez ettem salátát, (insalata mista) ami egy vegyes friss saláta. Volt ahol lehetett kapni babot, hagymával reszelt répával, az is nagyon finom volt. Ebben a nagy melegben nem hiányzott a gabona, inkább a zöldségeket ettem amennyit csak tudtam.
Szombat-vasárnap a tengernél maradtunk így az ebéd-vacsorám éttermi kaja volt, pizza, zöldségekkel és saláta ami után mára egy kicsit telítve érzem magam és fájt is a bal petefészkem....de úgy voltam vele, hogy egyszer nyaralunk egy évben és ez belefér, viselni fogom a következményeit. Remélem azért nem lesz nagy gáz, de ezt úgyis később fogom megtapasztalni... :-)
A reggelit megfőzték a szállodában, (itt is nagyon jófejek voltak) hosszúszemű barnarizst vittem, így aznap ezt is ebédeltem. A hotel reggelije igen választékos volt, mert lehetett sima zabpelyhet kapni, aszalt szilvát, teljesőrlésű kenyeret és uborkát, amiket ki is próbáltam reggelire.
Összességében volt fehér kenyér, fehér lisztes pizza, teljesőrlésű pizza, fagyi (úúúúú, isteni volt), rákok, hal, tészta dögivel és saláta dögivel, gyümölcs.
Ezekhez azért nincs mindhez hozzászokva a szervezetem, hisz lisztmentes olajmentes diétán vagyok, pláne a fagyihoz, de úgy voltam vele, őszíntén, hogy egyszer egy évben lehet fagyit ennem. Azt, hogy ez milyen hatással lesz rám, meglátjuk, de bízom magamban, a szervezetemben, hogy úgy kitisztult már és felépítette a belső egyensúlyát, hogy nem fog megviselni egy-két ilyen típusú étel, amihez nincs hozzászokva. Természetesen a fagyi, lisztes ételek, pizza - nem lesz mindennapi "kenyerem", ez egy évbe egyszer. Nálam. Aztán mindenki úgy csinálja, ahogy neki jó...
