Reggel még egy hosszúujjú felsőben és egy kabátkában indultam el itthonról. A hideg szél a csontomig hatol, pedig nem vagyok fázós. Nem voltam fázós.
Egyik kedves barátunk a tavalyi telet egy szál kötött pulóverben "vészelte át", de számára ez nem volt "vészes". Melegvérű...szokták mondani, de van is alapja. Akinek jó a vérkeringése, az nem fázik télen. Ha jó a vérkeringés, akkor jól tud tisztulni is a szervezet. Makk egészséges a barátunk temrésztesen, a bőre fényes, egy ránca sincs, (jó-jó nem 70 éves) nyugodt természetű, közvetlen és nyitott. Mint az emberek kicsiny része manapság.
Nem eszik húst, sok gyümölcsöt és tejet evett-ivott az elmúlt években elmondása szerint, ami látszott is rajta. Pár nappal később találkoztam egy szintén nagyon kedves és türelmes férfival, ő viszont pont az ellenkező, a húsevők táborát erősíti. Nem tűnt agresszívnek, úgyhogy szerintem ott az édesség is nagy szerepet vállal a táplálkozásban, nemcsak a hús, ugyanakkor rajta is látszott hogy nem zöldség, gyömölcsfogyasztó.
Érdekes volt a két extrém állapotot látni ilyen rövid időn belül és elbeszélgteni velük pár szóban az étkezési szokásokól. Egyik sem jó vagy rossz, csak jó megfigyelni hogy milyen az egyik és milyen a másik.
Visszatérve az őszre. A hideg a csontomig hatolt reggel. Délután már egy vékonyabb pulcsit is magamra vettem, úgy mentem el otthonról és folytattam az utam az Ikeáig. Konyhai kiegészítőkkel megpakolva már sötét volt mire hazaértem. Semmi mást nem kívántam csak egy jó meleg tányér levest, nishime zöldséget és tököt a sütőből. Mindent ami melegít, ellazít, relaxál. A forró nyarat nem szeretem, téli gyereknek mondanám magam. Most viszont, hogy közeleg, maradnék inkább a nyárban?! Asszem változom.... Ti látjátok magatokon a változást?!
